Kiss L. László
A NEGYEDIK MI MAGUNK LEGYÜNK?
(Arsenal - 2017-2018)
Nyáron nem nagyon tudom mihez mérni a Majdnem Legnagyobb ő-t. Az Arsenal megjárja Ázsiát, elugrik Ausztráliába, nyer egy ilyen, majd egy amolyan kupát, kupácskát, mindez akár egy jól sikerült nyaralás, lehet visszanézni a gólokat meg a közös örülés fotóit, szép volt, fiúk. Szebb volt, persze, amikor a határ közeli Bad Waltersdorfba járt a csapat edzőtáborozni, lehetett pacsizni Wengerrel, röhögni Ebouéval az osztrák éjszakában (igaz, vele nemrég Vácon is), fotózkodni Pirèsszel, Cole-lal, másfél napig vonatozni Gyuláról Szombathelyre, hogy lássuk az örökkölyök Walcott Haladásnak lőtt gólját (és Keneseiét, nekünk), fightolni részeg Haladás-drukkerekkel, mert mégis hogyan szurkolhat igaz magyar ember külföldi csapatnak.
Szezon előtti szezon. És ezt zárja – avagy az idényt nyitja – a Community Shield, az angol bajnok és kupagyőztes immáron vérre menő csatája. A Chelsea-vel játszottuk, amelynél elszomorítóbb ellenfél max. a Manchester City lett volna, de ha így jártunk, hát ezt kell nem szeretni. A meccs előtt megbeszéltem magammal, hogy a játék a fontos, az eredmény nem számít. Ha kettő-nullra nyerünk, nekem oké. Egy-egyre nyertünk, büntetőpárbajban. Lovagias klub.
Ami a piacot illeti, szokás szerint nem tapasztalni nagy sürgés-forgást, ilyenre legutóbb talán akkor volt példa, amikor haragosnak látszó szurkolók „Spend some fuckin’ money!” feliratú molinókkal buzdították a jó Arsène-t a korszerűbb menedzseri szemlélet követésére. Jött is az utolsó átigazolási napokban egy tucat játékos. Idén ez megjósolhatóan elmarad, márpedig azért, mert úgy tűnik, eddig megfontoltan – de kurva sok pénzt elköltve –, józanul, posztra igazoltunk. A Schalkétól érkezett bosnyák hátvéd, Kolasinac olyan, akár egy díjbirkózó 110 gáton, aki elsőnek ér a célba. Láttam gólpasszát, okos fejesgólját, és nem szeretném, ha ez az ember orrolna rám. A kései Henry-ra hajazó (szakállazó – pardon) Lacazette pályáját, szégyen, avagy sem, nem követtem, de a whoscored.com a strengths címkéhez mindenhová azt írja: strong. Egy kivétellel, oda ezt: very strong. (Gyenge oldala, állítólag, nincs.)
Mindent összevetve, lesz még egy vagy két igazolásunk, Özil marad, Sánchez is, 11-én este átgázolunk a Leicesteren, májusra pedig visszaverekedjük magunkat a Bajnokok Ligája-indulást jelentő felsőbb tagozatba. És egy kupát biztosan nyerünk idén. Jövő ilyenkor azt is elárulom, melyiket.
