Nagygéci Kovács József
"AKKOR VAN VÉGE, AMIKOR VÉGE VAN."
Hogy látja a jövőt - kérdezi épp a riporter Storckot. Nem jó a kérdés. Nem is kell kérdezni. Mielőtt bárki bármit mond, szépen el kell köszönni: auf wiedersehen.
Nekem meg valaki mondja meg, hogy miként meséljem el ezt az egészet holnap reggel. Ha majd megkérdez az egész délután címeres mezben jövő-menő kölyökfocista. Mert az a címeres mez, amiben ő ma egész nap izgatottan várta az estét, az a címeres mez megjárta Marseille-t, meg négy napja a Groupamát. Lelkesen van hordva. Az igen, lelkesen.
Én ezzel az András László-szöveggel csendesítem magam. Tűpontos.
"Ha szerdán délután háromkor vége lett, attól még lehet, hogy este hatkor, vagy csütörtök reggel ismét úgy érezzük, javában tart, és csak két évvel később, kedden délelőtt tízkor leszünk benne biztosak, de vége nem akkor van, amikor biztosak leszünk benne, hanem amikor vége van.
És lehet, hogy közben még azt hisszük néha, hogy úgy van, mint régen, pedig dehogy.
Mindig úgy van, ahogy most van, most pedig vége van.
Amikor vége van, akkor nehéz.
Ezért van az, hogy egyesek abbahagyják, mielőtt vége lenne, mások viszont továbbcsinálják, amikor már rég vége van."
(A kép csak illusztráció. Nem ekkora a baj. Sokkal nagyobb.)
