Illés Róbert
MIT VÁROK A VB-ELEJTEZŐKTŐL?
Leginkább azt, hogy vállalható meccseket játsszunk. A kijutás nem lehetetlen, de óriási bravúr lenne, már a második helyhez is meg kell előznünk egy minden szempontból magasabban jegyzett válogatottat, utána pedig meccselhetünk még egyet egy várhatóan bikaerős csapattal (a norvégok aligha fognak odakerülni, viszont az olaszok és a spanyolok közül az egyik biztosan).
A vállalható meccs nem feltétlenül azt jelenti, hogy nyerünk. A belgák elleni 0-4 például súlyos vereség, mégis teljesen vállalható meccs volt, mert a 78. percig nyílttá tudtuk tenni. Jobbak voltak végig, nem is lehet kérdés, de a második gólig benne volt, hogy bármi lehet. A rossz emlékű bukaresti 0-3 ennél kisebb gólarányú zakó volt, mégis ég és föld a különbség a kettő között…
Meccsekre lebontva azt várom, hogy a „kicsiket” (Andorra, Feröer, Lettország) pakoljuk el oda-vissza. Könnyen vagy nehezen, nem számít, de nyerjük meg mind a hat meccset. Egy Eb-résztvevőtől ez nem irreális elvárás. S ha ez megvan, az még mindig csak alap ahhoz, hogy a négy igazán fontos találkozónak legyen tétje. Ha a Svájc és Portugália elleni két-két meccsből kettőt megnyernénk vagy egy győzelem, két döntetlen, egy vereséggel lehoznánk őket, valószínűleg nem lennék szomorú. Függetlenül attól, hogy az hányadik helyre elég a csoportban.
Ma este pedig? Azt szeretném, hogy az elején megzavarjuk a feröerieket egy gyors góllal, a szünet előtt rúgjunk még egyet, majd a második félidő elején döntsük el a meccset :)
