Szurkolói Zóna
MONDATOK LYONBÓL
FÜLÖP ZOLTÁN – LYON
Kádár anykájával MINDENKI fotózkodik.
Döbbenetes, de Hegyi Ivánnal is... 
A szurkolók, márhogy a magyarok, brutálisak, mellettem ült egy csaj nulla cuccal, mutatta a buszjegyét, felszállt Pesten, átszállt párszor, itt van, megnézi, aztán indul haza, megint egy csomó átszállással – semmi cucc nem volt nála, csak egy övtáska, meg egy pulcsi.
Az "éjjel soha nem érhet véget" brutálisan szól, ha harmincezren nyomják.
A portugálok sehol nem voltak, csak a góljaik után tomboltak.
Voltak erdélyiek, iszonyatosan szívből éltek meg minden magyar gólt, megkönnyezték, szó szerint.
A végén, amikor Dzsudzsi meg Juhász passzolgatott, nagyon állt már mindenki, úgyhogy egy csomóan nem is látták Király őrületét – én láttam, fel is üvöltöttem.
A gólok közül három az orrom előtt volt, Nani meg a két Dzsudzsi, metál volt, hogy minden magyar tudta, hogy mi jön, amint letette Balázs a labdát.
Az Izland-meccsről semmit nem tudtuk, de sejthető volt, hogy a portugálokhoz eljutott info, mert a meccs végét azért erősen lecsalták ők is.
A végén óriási tombolás, nyilván, a stadion körül is, a városban is, de ennek így is kell lennie.
Másnap is rengetegen voltak még, ki kellett pihenni az éjszakát.
