FORZA EUROPA!

Nagygéci Kovács József, Arenzano

Arenzano, főtér, olasz–svéd meccs. A kávéház teraszának egyik oldalán az igazi olaszok, szurkolnak, a másik oldalon ülnek a „másikok”. Háttal. A végén a gólnál talpra ugrik az egyik oldal, míg a másik bosszúsan csap egy emberként az asztalra…

Nem, ez nem így történt. Hanem úgy, ahogy elképzelhető: egy nagy hullámzás az egész kávézó, élet van, igazi kocsmai szurkolós élet. Pedig délutáni a meccs, ha nem lenne, nyitva se lenne a helyiség. Nincs két oldal meg több. (Legfeljebb a laziós Candrevát a Roma-mezes srác kisebb lelkesedéssel tapsolja meg. Legyen ez a legnagyobb szakadás az olasz szurkolók egységében.) Jó volt figyelni kívülről őket, ahogy jó volt a sztrádán a benzinkúton pár szót váltani azzal a szintén Marseille-be utazó teljesen ismeretlen magyar szurkolóval, aki odaköszönt, és jó szurkolást kívánt. (Bár lehet, hogy nem is ezt mondta, hanem a NER-t, illetve egyenesen Orbán Viktort éltette, és közben két marokkal szorongatta egy közelebbről meg nem nevezhető magyarországi kisebbség nyakát. Mire én ott helyben feldaraboltam néhány románt/szlovákot/etc. majd meglengetve fekete!!! árvalányhajas kalapomat egy Makovecz-stílusban megrajzolt y-fordulóval elhajtottam, hogy pálinkagőzösen hőbörögve tönkretegyem minimum a magyar kórházak mosdóit, miközben a „Hülye úszók, majom kézisek!” „Csak a foci!” feliratú mezemben büszkén düllesztettem ki a mellem? Ki tudja?)

Grazie, forza Italia! – köszöntem meg a pincérnek a gyors és szíves kiszolgálást, közben jelezve, hogy szeretnék itt elvegyülni, részt venni ebben a hangulatban, mire a pincér odasúgta: Non! Forza Svedia!

Azt hittem tréfál, de láttam, hogy az olasz gólnál furcsán, tettetett örömmel tapsolt. Aztán búcsúzóul – nyilván a tenger nélküli nemzet kisebbségi érzéséből is adódó kompenzációs indulat okozta magas borravaló-fizetés következményeképp – egészen közelhajolt és azt mondta halálos komolyan: „Itálianon! Ájem frommakedónia.” És a legújabb kori kultúra egyezményes jelével mutatta, hogy milyen fixációban részesüljenek (vagy az ókori kultúra ismert jelével mutatta, hogy éljenek-e továbbá) az olaszok. Én meg örültem, hogy valakinek kicsit panaszkodhatott, és annak is, hogy a végén Kassai nem fújta be a tizenegyest a svédeknek, így magyarként nyugodtan kivárhattam ott, míg este lett és elkezdődött a rendes tengerparti élet. A spanyol-török meccset viszont biztonsági okokból nem vártam meg. Forza Europa!