"KISSÉ IJESZTŐVÉ KEZDETT VÁLNI A DOLOG"

Bihari Ágnes, Páthy Ádám, Sánta Sebő – Saint-Étienne

St-Étienne történelmi belvárosának főterén déltől kezdett hangolni a cseh es a horvát tábor, egymás közvetlen közelében. A két tábor között trombiták és egyéb hangszerek, valamint a nemzeti tömény italok is gazdát cseréltek. A készülődés a barátság és a tisztelet jegyében telt, egy-két óra leforgása alatt a szurkolók a félig megtelt főtérre stadionhangulatot varázsoltak. A hangulat szavakkal leírhatatlan. A főtér közepén felállított toronyból egy rasztafári lemezlovas jamaikai dallamokkal festette alá a bjezite ljudi és a do toho rigmusokat. Erőszaknak és rendbontásnak semmi jele nem mutatkozott, a tömeg közepén található játszótéren francia kisgyermekes családok élték mindennapi életüket. A felhangzó dalokat a tömeg közepén, kocsmapulton álló három vezérszurkoló vezényelte.

Három óra után indultak meg a cseh és horvát szurkolók közösen a stadion felé. Az utolsó kilométert csendőrsorfal mellett tettük meg, az első szintű ellenőrzésnél a face kontroll és az alkoholos italok elvétele történt. Második szintű ellenőrzést a Magyarországon is megszokott motozás tette ki. A nap első negatív élménye a stadion területén kapható 0.5%-os sör, a második a melegítő horvát játékosok csehek általi kifütyülése volt. Bár a szurkolók aránya 60-40% körül mozgott a horvátok javára, ez hangerőben nem mutatkozott meg.

Maga a meccs a második játérész közepéig nyugodt mederben folyt, egyértelmű horvát fölénnyel és két gólos vezetéssel. A szépítést jelentő cseh találat után érezhető volt, a szurkolók akár a pontszerzésbe is belehajszolhatják Rosickyékat. Ebben segítségükre siettek a horvát huligánok, akik úgy gondolták, hogy labdarúgó szövetségükkel szembeni fenntartásaiknak a szólásszabadság és demokrácia jegyében hangot szeretnének adni. A show első része még látványosnak is mondható, azonban amikor közvetlenül az egyik pályamunkás mellett robbant fel az egyik hanggránát, és ő elterült, onnantól egy kissé ijesztővé kezdett válni a dolog.

Ezt követően nagyjából tíz percen keresztül zajlott a frakciók közötti belső harc a horvát lelátó részen, a helyi rendezőgárda „határozott” fellépése másfél órás balhét is lehetővé tett volna, de valószínűleg a horvátok unták meg magukat. A szurkolókat csitítani igyekvő horvát játékosokat láthatóan teljesen leblokkolták a történtek, így hiába született döntetlen eredmény a pályán, a mérkőzés vesztese a horvát válogatott, mind szakmai, mind erkölcsi megközelítésből. Jellemző, hogy a szállásunkra visszatérő zadari huligánok egy csoportja inkább szükséges rossznak tekintette a rendbontást, mintsem a horvát válogatott és az egyetemes európai futball elleni terrorcselekménynek. Egyébként a mai francia sajtó a spliti Torcida akciójának tudja be a történteket, de ezt valószínűleg zadari barátaink kikérnék maguknak.

Ha túléljük a mai napot, beszámolunk a marseilles-i eseményekről.