2016.11.19., Nagygéci Kovács József

„Vannak Xabiék. A karakterek. Akik köré nem épül nagy merchandising, akik „csak” labdát szereznek és osztanak. Olykor meccsenként 180 darabot.” Kovács József a baszk labdabirtoklóra és labdaszerzőre szavaz.

Több oka van annak, hogy Xabi Alonso az első választottam. Csapata, a Bayern München az egyik olyan együttes, amelyiknek soha, semmilyen körülmények között sem lennék képes szurkolni, ráadásul oda a kedvenc Madridomból igazolt. Szimpatikus csapatokból könnyű a választás, sorolhatnám reggelig (Zsiborás, Haáz, Rab, Takács.., jaj, bocsánat, ez régi csapat, de akkor legyen Böde? Szeretem, persze, ki nem? De azért mégis…). Viszont Bayern-meccset, ha néztem (mert néztem, nézek), azt nem önkínzás végett teszem, hanem mert időnként látnom kell a Barba Roját, Xabit, a baszk ördögöt, az én Csabimat. Mit érdekel engem az FC Hollywood, a(z indokoltnál gyakrabban) sablonos német foci! Ha Csabit nézem, valóra válik a kommentátor-hülyeségek eddig értelmezhetetlen klasszikusa: megszületik a „semleges szurkoló”. Mert engem csak Csabi érdekel.

 

És most (már) nem (csak) azért, mert kétszeres BL-győztes, kétszeres Európa-bajnok, nem mellesleg világbajnok. Még csak nem is azért, mert ő az a játékos, aki a négy nagy bajnokság közül háromban(!) messze megállta a helyét! (Mondjuk az olasz fociba is simán beférne, a 2005-ös BL-döntőn játszó Milan-játékosok tudnának erről mesélni, jelenlegi edzőjéről, az akkor a Milant vezető Ancelottiról nem is beszélve!) Csabi azért érdekel, mert az utolsó mohikán a karakterek közül. Kevés csapatnál fordult meg,azok viszont a legnagyobbak voltak. Szűkebb hazájában – egy kis eibari kitérő belefért – korán felfedezték s játszatták is a Sociedadban, aztán jöttek az európai élcsapatok. Még szakálltalan, kölyökképpel került a Liverpoolba. Micsoda góljai voltak ott! Aztán a madridi gépezet legfontosabb alkatrésze lett,újabban pedig a Bayernből nem hagyható ki. Ennyi sikerrel, ennyi évesen is kitartóan. (Az elmúlt nyolc évben közel 300 (!) meccsen 24 ezer percet játszott. Spanyol és német bajnokik, BL-meccsek, vb, eb, az ismert eredményekkel. És 87,6 százalékos passzhatékonysággal! A szerzett labdákat, mentéseket nem is sorolom.).

 

 

Egyencsapatok uralják az európai focit, steril körülmények között tucatjátékosok játszanak, akik leginkább csavarok a gépezetben. Feltűnnek az ifjú tehetségek, aztán egyik ennyire, másik annyira jut. A sztárok, mint mindig, ragyognak, 30-40 gól a termés, kiszámíthatóan ragyogók, a csodakapusok csodásan védenek, kiszámíthatóan remekül.

 

És vannak Xabiék. A karakterek. Akik köré nem épül nagy merchandising, akik „csak” labdát szereznek és osztanak. Olykor meccsenként 180 darabot. Akik folyamatosan magas szinten teljesítenek. Akiknek jelenléte feltűnik a pályán még akkor is, ha „vízhordó” a szerepük. Ahogy ez a Csabi felnéz azzal a szűkösre szabott ravasz szemével, már nála a labda, most szerezte, jobbra néz, előre dől és balra passzol. Vagy indít: 40-50 méterre, hajszálpontosan. Tizenöt éve már. Most épp a Bayernben, 35 évesen, amikor már a levezetésen szoktak inkább gondolkodni. Persze, azon én gondolkodom: szerintem el kéne jutnia Csabinak az olasz bajnokságba is, majd, búcsúzóul. A Roma csapatát néztem ki neki. Egy másik karaktert kellene hamarosan ott pótolnia.