2016.10.29., Baumstark Tibor

Mindenkinek vannak kedvenc focistái: nekünk is. Új sorozatunkban szerzőink őket mutatják be, Baumstark Tibor kezdi Andrea Barzaglival.

Többször beszéltem már arról (főleg a Teljes terjedelemben), mennyire nagyra tartom Andrea Barzaglit. Nem tudnék nála jobb védőt mondani, akit valaha közvetíthettem.

 

Azt hiszem, a csúcson másfél éve járt, amikor a Juventus bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe – akkor 34 éves volt. Talán még most is beférne bármelyik csapatba, de egyrészt már nem feltétlenül bír egy meccsnél többet hetente, másrészt a jövő nyilvánvalóan nem az övé, bármilyen fájó is ezt kimondani.

 

Élőben először 2006 júniusában láthattam Kaiserslauternben, amikor Marco Materazzi kiállítása után beállt az olasz válogatottba, majd hibátlanul futballozott végig az ugyancsak zseniális Fabio Cannavaro védőtársaként bő fél órát a világbajnoki nyolcaddöntőben Ausztrália ellen. Akkor sem volt feltűnő vagy nagyon látványos a teljesítménye, "mindössze" hibátlanul passzolt, és minden párharcát megnyerte.

 

Azóta is ez Barzagli fő ismérve: csendben és hihetetlenül magas színvonalon teszi a dolgát, a Juventusnak még mindig óriási erőssége. Barzagli a Palermóban vált igazán ismertté, onnan került Marcello Lippi világbajnok válogatottjába is. De hiába viselte már egészen fiatalon az Eugenio Corinitől megörökölt csapatkapitányi karszalagot a szicíliai klubban, 2008-ban engedett a Wolfsburg csábításának. A német csapattal mindjárt az első évben megnyerte a Bundesligát, de aztán fokozatosan kiszorult a kezdőcsapatból.

 

Ez a folyamat készítette elő minden idők egyik legnagyobb üzletét: a Juventus mindössze 300 ezer euróért vette meg a mellőzött védőt. A toszkán bekk idén nyáron két évvel meghosszabbította a szerződését a Juventusnál. És mivel szemlátomást Allegri sem csak beugróként számol vele, még jó néhányszor figyelhetjük őt a legmagasabb szinten. Érdemes!