2015.12.30., focitipp.hu

Minden válaszoló közül alighanem a DigiSport kommentátora látta a legtöbb meccset idén, ez látszik is a válaszain. Lenyűgöző alapossága ellenére azonban néhány helyen ő sem tud jobbat mondani annál, hogy Dárdai Pál, Barcelona, magyar-norvég. Körkérdések, 9. rész.

Az év kapusa: David De Gea, aki Madridban szeretett volna jól védeni az év második felében, de ezt kénytelen Manchesterben megtenni. Pedig amíg – egészen sajátos módon – nem zárták le átigazolási ügyét, Louis van Gaal szerint komoly koncentrációs és mentális gondokkal küzdött, majd kiderült, hogy vele igazából nincs is gond… De Gea mellett feltétlenül meg kell említeni még az Intert repítő Samir Handanovicot és a kategória – nálam – örökös győztesét Gianluigi Buffont.

 

Az év hátvédje: Amikor Miranda átjátszhatatlan volt az Atleticóban, azt hittem, csak Diego Godin miatt az, de valahogy az Interben sem tud a vesztes oldalra kerülni. Ha a laziós Stefan De Vrij nem lenne állandóan sérült, keményebben kellene küzdenie, így Miranda a győztes ebben a kategóriában. Ez olvasva felsírhatnak ugyan Barzagli, Godín, Vertonghen, Hummels, Thiago Silva vagy Sergio Ramos rajongói, de az említettek nem váltottak klubot, ugyanott teljesítenek megbízhatóan magas szinten.

 

 

Az év középpályása: Ha a középpályásokkal szemben manapság nem lenne elvárás, hogy a támadásokat is hatékonyan segítsék és gyorsak legyenek, biztosan Nigel De Jongot választanám, de mivel ezek fontos szempontok, a napolis Allan, valamint Matuidi és Verratti a legjobbak. Az már a francia ellenfelek balszerencséje, hogy utóbbi kettő egyaránt a PSG-t erősíti.

 

Az év csatára: Különösen nehéz a helyzet, ha csatárnak tekintjük Lionel Messit, Neymart, Cristiano Ronaldót vagy Eden Hazard-t, mert ők überelhetetlenek, külön kategóriák. De ők csak annyira támadók, amennyire irányító középpályások vagy szélsők, ezért az év csatára egy klasszikus center, az idei BL-döntő győztes gólját szerző Luis Suárez.

 

Az év edzője: A Juventust a háromszoros bajnok Antonio Conte után BL-döntőig fejlesztő, majd ősszel újjáépítő Massimiliano Allegri simán nyerné az edzők 2015-ös versenyét, ha nem lett volna valaki, aki két várat is képes volt felépíteni nem éppen nemes anyagból. Dárdai Pál kulcsszerepet vállalt a magyar válogatott Eb-kijutásában, mellette pedig a Bundesligában tartotta, majd élcsapattá varázsolta a nélküle sokkal kevesebbre hivatott Herthát. Ehhez még Allegri is csak tapsolhat.

 

Az év felfedezettje: Az év nagy felfedezettjei közül bizonyosan egyik sem járt be olyan utat, mint Kleinheisler László, aki úgy rúgta ki a magyar válogatottat az Eb-re, hogy előtte a szezonban egy percet sem játszott a magyar élvonalban. Hihettük, hogy a Storck, Möller edzőpáros csak azért favorizálta őt, mert neki legalább ki tudták mondani a nevét, de kiderült, ennél lényegesen többről van szó.

 

Az év csapata: Érzelmi alapon a Barcelona mellett/helyett sok csapatot lehet említeni, amikor az év legjobbját keressük, de ha az eredményességet és hatékonyságot nézzük, a katalánok felülmúlhatatlanok. Amikor összeállt a Messi, Suarez, Neymar hármas, a Barca lényegében verhetetlenné vált, a kevésbé jelentős spanyol Szuperkupán kívül le is tarolt mindent, amit lehetett.

 

Az év meglepetése: Nem emlékszem, hogy a futballban lett volna példa hasonlóra, amit a Chelsea produkált az ősszel. Jose Mourinho talált 13 játékost, hozzájuk rendelte a tökéletes játékrendszert, úgy tűnt, tökéletes harmóniában dolgozik orvossal, játékossal, szurkolóval, aztán kiderült, mégsem. A Chelsea mindenki által irigyelt bajnokcsapatból kiesés ellen küzdő szánalmas brigád lett – ez az év meglepetése. Rövidesen kiderülhet, hogy igazából nem is, csak a nemrég még négyéves szerződést aláíró, azóta kirúgott Mourinho volt a fék.

 

Az év csalódása: Önmagában az is tragédia, hogy a Milan egymás után két évben képtelen az európai kupaszereplés kiharcolására, de az igazi csalódást a klub körüli állandó hazudozó ígérgetés jelenti. Berlusconi csapatánál csak a Manchester United volt képes pazarlóbb pénzköltésre a nemzetközi futballvilágban, de a Unitednél még legalább van reális esély a BL-szereplés kiharcolására, még Van Gaal számos furcsa döntése ellenére is.

 

Az év mérkőzése: Norvégiában a győzelemhez még jó adag szerencsére is szüksége volt a magyar válogatottnak, az Üllői úton viszont már tényleg a tudatos futball vezetett eredményre. A Magyarország-Norvégia az év legfontosabb mérkőzése volt, egyben a legtökéletesebb és a legörömtelibb is. Szóval „mindenki igyon még egy pálinkát” és emlékezzen Bernd Storck mesterművére, az év meccsére!