Auf Wiedersehn, Deutschland
Amikor már elkönyveltük, hogy jönnek a tizenegyesek, akkor Andrea Pirlo és Fabio Grosso összehozott egy csodagólt. Az eddig csak az ukránok ellen meggyőző teljesítményt nyújtó olaszok ezzel a döntőbe jutottak.
Németország és Olaszország eddig négyszer játszott a világbajnokságok során egymással, és a németek eddig még egyszer sem örülhettek győzelemnek. A győzelem ötödszörre sem sikerült, ezzel vége a germánok világbajnoki álmainak.
Kifütyült olasz himnusz
Németország és a német válogatott eddig minden elismerést megérdemelt ezért a világbajnokságért. A németek egészen új oldalukról mutatkoztak meg eddig: barátságosságot, kedélyességet, tiszteletet hordozott minden gesztusuk; a csapat pedig olyan szimpatikusan focizott, mint eddig még soha. De amint a korábban lesajnált német csapat esélyesnek kezdte érezni magát Argentína legyőzése után, a dolgok rossz irányba fordultak. A német sajtó egy része az olasz futballt parazitaként jellemezte, az olaszokat pedig pénzéhesnek és lustának állította be. Persze az olaszokat sem kellett félteni, ők is a sztereotípiákkal feleltek: a németek gépfocit játszanak, nincs bennük semmi kreativitás. Az előzmények ellenére azonban meglepő volt, hogy a német szurkolók jelentős része kifütyülte az olasz himnuszt Dortmundban - ez a kültelki kocsmákat jellemző gesztus már a szerbeknek sem jött be Argentína ellen.A hosszabbításért megérte
A meccs első félideje valamivel színvonalasabb volt, mint a világbajnokság eddigi meccsei - vagyis éppen átlag alatti. A második negyvenöt percben aztán a csapatoknak sikerült lesüllyedniük egy átlagos csoportmeccs szintjére, bár a világbajnoki elődöntő adta feszültség miatt ezt elsőre talán még nem vettük észre. Aztán a hosszabbítás megmutatta, hogy van remény. Még akkor is, ha az örökké gépiesnek tekintett németek és az örökké betonvédekezéssel vádolt olaszok játszottak. Harminc percet, alighanem a világbajnokság eddigi legszínvonalasabb harminc percét. Első meglepetés: német kivárás
A németek nagyjából azt hozták, ami várható volt tőlük egy nagycsapat ellen. A Lengyelország és Ecuador ellen valóban lendületes csapatot az olaszok okosan megfojtották. Klosééknak kombinatív játékkal nem sok esélyük volt a Squadra Azzurra ellen, és most a nyers erővel sem mentek sokra. A legváratlanabb az volt, hogy a hazai pálya előnyének birtokában is inkább csak kivárásra játszottak, akárcsak Argentína ellen - de ez most nem jött be. Azért nem, mert a két csapat játékosainak egyéni képességei közti különbség meghatározta a mérkőzés legnagyobb részét. Egyedül a rendes játékidő utolsó húsz percében volt reális esélyük bepréselni a mindent eldöntő gólt az olasz kapuba, de nem éreztek rá erre a lehetőségre, és ezért nagy árat kellett fizetniük.Második meglepés: bátor olaszok
Az olasz válogatott a hosszabbítás utolsó percében szerzett két gólt, és ezzel megnyerte a meccset. Bizonyára ezt sokan betudják az olaszok hagyományos szerencséjének, de ezúttal tévednek - elég csak rápillantani alant a meccs statisztikáira. Olaszország összességében rászolgált a győzelemre, elég, ha csak a hosszabbítás első perceiben lőtt kapufáikra gondolunk. Talán tudták, hogy a tizenegyesekkel itt veszíteni fognak a kötélidegzetű házigazdák ellen. Tanultak a még náluk is erősebbnek hitt argentinok hibájából, akik - talán félelemből - inkább a tizenegyesekre bazíroztak, ahelyett, hogy nekimentek volna a német csapatnak. Furcsa, de Olaszország bátrabbnak bizonyult, mint Argentína. Olaszország ennek a bátorságnak köszönheti, hogy a döntőbe jutott, legfőképpen annak, hogy Marcello Lippi bátrabb volt, mint José Pekerman.Lippi, a stratéga
A focitipp szerint az olasz győzelemben kulcsszerepe volt a kapitánynak. Marcello Lippi az elmúlt két évben egy olyan olasz válogatottat épített fel, amelyiknek már nem a bekkelés, hanem a góllövés az elsődleges célja. (Persze, bekkelni sem felejtettek el - kérdezzék meg erről szegény Guus Hiddinket.) A minduntalan catenaccióval vádolt olaszok kapitánya a hosszabbításban gyakorlatilag négy csatárral (Gilardino, Totti, Del Piero, Iaquinta) játszatta csapatát - mindezt a házigazda Németország ellen. Ezért kijár neki, hogy az edzői nagyságot mérő skálát róla nevezzük el.Cannavaro, az első számú
A pályán három játékos vállalt kulcsszerepet Olaszország győzelmében. Fabio Cannavaro a focitipp régi kedvencei közé tartozik, és a németek ellen mindent felvonultatott, amitől szerintünk jelenleg is ő a világ első számú védőjátékosa. Döntő pillanatokban mentett, Klosét levette a pályáról, megelőző szerelései rendre bejöttek, ráadásul alig szabálytalankodott. A második olasz gól előtt elvégzett munkája pedig példátlan: előbb kifejelte a labdát a tizenhatosról, majd egy óriási sprinttel majdnem a félpályánál eltolta Podolski orra elől is. Aztán hagyta Tottinak, a többit pedig már láttuk a visszajátszásokban. Mert Cannavaro valahogy sosem kerül be a visszajátszásokba...Pirlo, a multifunkcionális
Már a világbajnokság előtt is kedvencünkként jelöltük, és a focitipp fennállása óta kitüntetett figyelemmel kísérjük Andrea Pirlo pályafutását. A németek elleni meccs után a FIFA (konkrétan Mezey György, a szakmai bizottság tagja) őt választotta a meccs emberének, ezzel eddig ő az egyetlen, aki ezen a világbajnokságon kétszer is megkapta ezt a díjat (először az Olaszország-Ghána mérkőzés után ítélték oda neki). Az elődöntőben látottak alapján Pirlo talán végre elfoglalhatja az őt megillető helyét Ronaldinho, Riquelme és Steven Gerrard mellett, a világ legjobb középpályásai között. Az olaszok gyakorlatilag a Professzornak becézett mindenesnek köszönhetik a győzelmüket. Az első gól előtt már a labdaátvétellel becsapott két németet a középpályán, majd a "rosszabbik" lábával tüzelt. Az eset után következő szögletnél pedig olyan félrenézős csellel varázsolta oda a labdát Grosso lábára, ahogyan azt csak Ronaldinho tudja. Emellett végigrobotolta a meccset, szerelt, csúszott-mászott. Multifunkcionális.Grosso, az utolsó percek specialistája
A harmadik kulcsfigura Fabio Grosso, aki lassan az utolsó percek specialistájává növi ki magát. Ausztrália ellen már egyszer döntött: igaz, akkor „csak" egy erősen vitatható tizenegyest hozott össze az olaszoknak. Most viszont a 119. percben Pirlo passza után balhátvéd létére csatárokat megszégyenítő technikával csavart a jobb sarokba.Németország-Olaszország 0:2 (hosszabbítás után)
- Dortmund, 65 ezer néző
- Játékvezető: Benito Archundia (mexikói)
- Németország: Lehmann - Friedrich, Metzelder, Mertesacker, Lahm - Schneider (83. Odonkor), Kehl, Ballack, Borowski (73. Schweinsteiger) - Podolski, Klose (111. Neuville)
- Olaszország: Buffon - Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso - Perrotta (104. Del Piero), Pirlo, Gattuso, Camoranesi (91. Iaquinta) - Totti - Toni (74. Gilardino)
- Gólszerzők: 119. Grosso, 121. Del Piero
- Sárga lap: 40. Borowski, 56. Metzelder, illetve 90. Camoranesi
- Statisztikák:
- Lövések: 13:15
- Kapura tartó lövések: 2:10
- Szabálytalanságok: 21:19
- Szögletek: 4:12
- Leshelyzetek: 2:11
- Labdabirtoklás: 43:57 %
(ktn.focitipp.italia)
*****
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.
