Di Natale után
Tizenkét év után először kezdődött Antonio Di Natale nélkül az a futballszezon Olaszországban. A játékos nagy rajongója, Purosz Leonidasz próbálja feldolgozni ezt a helyzetet.
2016. május 15-én az Udinese-Carpi mérkőzés utolsó tíz percében járunk. A hazaiak felhúzódó jobbhátvédje megelőzi az emberét, majd anélkül, hogy bárki hozzáérne, óriásit esik. A bíró tizenegyest ítél, a Carpi játékosai pedig minimális reklamálás után elfogadják az ítéletet – holott számukra még van tétje a meccsnek. Azért történhet meg mindez, mert különleges napról van szó: az udinei klubikon, Antonio Di Natale utolsó meccsét játssza. A legendás Totó pedig mosolyogva odaáll a büntetőpont mögé, és góllal búcsúzik a Dacia Arénától Stadio Friulitól.
Di Natale – egyike az utolsó olasz csatároknak – Luca Tonihoz hasonlóan későn érő típus volt: Serie A-s bemutatkozására a 2002/03-as szezonig, 25 éves koráig kellett várni. Ezután azonban bepótolta a lemaradást: 445 meccsen 209 gólt szerzett, ezzel a Serie A történetének hetedik legeredményesebb játékosa lett – a még aktív futballisták közül egyedül Francesco Totti talált be nála többször. Mindezt ráadásul nem nagycsapatokban, klasszis társak által megtámogatva érte el, hanem az Empoli, majd 2004-től a nemzetközi szereplésbe szintén csak ritkán belekóstoló Udinese színeiben.
Di Natalét mindenki ismeri, akit komolyabban érdekel a futball. Tudják róla, hogy a tradicionálisan nagy klubok hívásának ellenállva egy kiscsapat ikonja tudott maradni. A calcio szerelmesei bizonyára ismerik a statisztikákat is. A két gólkirályi címet; hogy harminckét éves kora után sorozatban négy(!) szezonon keresztül húsz gól fölött termelt. (De utána is: tizenhét, tizennégy – majd az utolsóban kettő.) Látták játszani, látták, mit tud a labdával. A calcio-legendárium mégis az aranygeneráció afféle mellékszereplőjeként tartja számon, aki azért mégiscsak elmarad a klubhű csatárzseni karakter két nagyszabású alakjától: Del Pierótól és Tottitól.
Bevallom, soha nem értettem, miért. (Ugyan, hogyne érteném! A válogatottban mutatott 43/11-es meccs/gól arány valóban nem túl különleges, a nemzetközi klubmeccsek gyér száma pedig nem tesz jót a népszerűségnek – a Real-Juve rangadókra többen emlékeznek, mint az Udinese-Regginákra.) Amikor 2007-ben először láttam játszani Totót egy Udinese-Reggina meccsen, azonnal tudtam, hogy megtaláltam a kedvenc játékosomat. Hatalmas játékintelligencia (van jobb), tökéletes rúgótechnika (van jobb), és mellé félelmetes kreativitás. Azt hiszem, soha nem láttam nála kreatívabb játékost. Azon a meccsen két gól: egy átemelős-csavarós az alapvonalról, egy félpályás indítás után pattanás nélkül, levegőből ellőtt. Általában nem tudtam, mit fog éppen csinálni, azt hiszem, ezért volt ekkora hatással rám a játéka: a legnagyobb izgalom, élmény volt őt nézni – ezt az élményt rajta kívül nem tudta más focista nyújtani számomra.
A Di Natale iránt való rajongásom köré szervesen épült a klub, az Udinese szeretete. Néztem a kapitányt, és közben észrevétlenül megtanultam a csapatot, az ifikig bezárólag. Büszke lettem, ha a kommentátor megdicsért valakit. Pedig hát nem egy különleges csapat ez. Lehet tudni róla egy-két dolgot: olcsón vesznek, drágán adnak. Kinevelnek fiatalokat. Bianconerik ők is, mint a Juve. A 3-5-2 (egyik?) első felfedezői. Szóval vannak egyéni karakterjegyek, alapvetően eddig mégis egyszerű volt a képlet: Udinese = Antonio Di Natale. Kegyhely nélküli zarándoklat – olvasom a sort egy fiatal költő, Kiss Lóránt kéziratában. Két meccs telt el a szezonból, Di Natale után ilyen érzés kicsit Udinese-drukkernek lenni.
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.