2016.07.05., Kiss Tibor Noé

Négy csapat búcsúzott az Európa-bajnokságtól a negyeddöntők végén – mi is búcsúzunk tőlük, szubjektív stílusban.

5. OLASZORSZÁG

A fél világ csodálta, ahogy az olaszok agresszív és gyors támadófocival lepték meg és lépték le Belgiumot, majd Spanyolországot. Pellé és Éder kiváló összjátéka elöl, szupergyors „vonaltól vonalig” zakatoló szélsők (Candreva, Florenzi, De Sciglio, Darmian), hátul pedig a betonkemény BBC-tengely + Buffon. Az olaszok meccsenként 120 kilométert futottak, 10-15 kilométerrel többet, mint ellenfeleik. Persze, ez csak a felszínes nézőket érte meglepetésként, a Prandelli-féle csapat már négy évvel ezelőtt is attraktív játékot mutatott (Eb-ezüst), de Conte támadófocit preferáló filozófiája is visszaköszönt az Eb-selejtezők során (minden idők leggyengébb olasz keretével). A vége mégis szomorkás lett, a németek a futballtörténelem során először legyőzték Olaszországot tétmeccsen, Zaza és Pellé bohócot csinált magából a tizenegyespárbaj során. Ó, azok a büntetők! Olaszország 1990 óta ötödször veszített tizenegyesekkel, a kiesés körben azóta csak Franciaország (2000, Eb, aranygól) és Spanyolország (2012, Eb, 4:0) tudta százhúsz perc alatt megverni Itáliát. De akkor miért kellett most is tizenegyesekre játszani?

 

6. BELGIUM

Nem is annyira titkos esélyesként érkezett az Európa-bajnokságra a belga válogatott, mégis vert seregként távozott. A Wales elleni kiesés nehezen magyarázható, a belga válogatott leggyengébb pontja alighanem az edző, Marc Wilmots volt. Az egykori csatár tehetetlenül nézte végig, ahogy korunk legnagyobb sztárjai szenvednek a pályán. Lukaku és De Bruyne az egész tornán mélyen tudása alatt szerepelt, de Hazard is csak a magyarok ellen villogott igazán. A csapaton belüli hangulat időnként siralmasnak tűnt, nem véletlen, hogy De Bruyne és Courtois kapus is összezördült az edzővel, aki a kudarcokat a játékosok fegyelmezetlenségével magyarázta. Tény, hogy a belgák védelméből egymás után kidőltek a rutinos futballisták sérülés vagy eltiltás miatt (Kompany, Verthongen, Vermaelen), mint ahogy tény az is, hogy Wilmots kapitány nagyot hibázott Fellaini erőltetésével. Egy Conte-szintű edzővel Belgium simán megnyerhetné a legközelebbi vébét vagy Eb-t.

 

7. IZLAND

Mit lehet még írni Izlandról? A torna egyik legnagyobb meglepetését okozta a csapat, amely – noha bejutott a legjobb nyolc közé – még csak nem is mutatta meg igazán, hogy mire képes. Nem véletlenül nyilatkozták ezt a focisták is Anglia legyőzése után, mi pedig hittünk nekik, mert láttuk őket az Eb-selejtezőkön – amikor valóban futballoztak. Az Európa-bajnokságon maradt a betonozás, a kőkemény csapatjáték, maradtak Gunnarsson hatalmas bedobásai és a lúdbőröztető tapsvezénylés. A selejtezőkön látott focin kívül minden volt itt, államelnök a népével, jó fej szurkolók, fogorvos edző, a pályán hipszterek és favágók. Nem baj, bármit elnézünk a srácoknak, 330 ezer lakosú országtól ez a siker példátlan, részünkről „HUH FOREVER!”. Megfontolásra ajánljuk az izlandi ötletet: enbéhármas stadionok helyett fedett csarnokokat mindenhová, ahol egész évben lehet edzeni.

 

8. LENGYELORSZÁG

Szeretettel vártuk az Európa-bajnokságra az egyik legszimpatikusabb közép-európai csapatot, Lengyelországot. Minden adott volt: topligákban remeklő sztárok (Lewandowski, Krychowiak), feltörekvő fiatal klasszisok (Milik), hattüdejű lélekemberek (Blaszczykowski). Ehhez képest pont ők csődöltek be, Lewandowski magához képest kudarcot vallott Franciaországban, „Kuba” sorsdöntő tizenegyest hibázott, Milik pedig (Milik, anyám!) a torna egyik legnagyobb csalódását okozta, a jövő nagy sztárjaként beharangozott csatár egy egyeneset sem bírt rúgni a labdába. Piros pont jár a németek elleni döntetlenért, de a többire nem fogunk emlékezni: színtelen-szagtalan, kissé statikus, nagyon unalmas játék, többet vártunk Lengyelországtól.