2015.03.14., ktn

Öt olasz csapat jutott be a legjobb tizenhat közé az Európa Ligában. Megnéztük őket. Rajongói értékelés, meccsről meccsre.

Az egész azzal kezdődött, hogy az olasz csapatok az elmúlt tíz év szánalmas szerepléssorozata után visszafoglalták az UEFA-kupát (jelenleg használatos EU-konform elnevezése: Európa Liga). A kilencvenes években állandósult az olasz fölény, 1989 és 1998 között négy alkalommal is olasz házidöntőt rendeztek (1990: Juventus-Fiorentina, 1991: Inter-Roma, 1995: Parma-Juventus, 1998: Inter-Lazio). 1999-ben a Parma még megnyerte a trófeát, de azóta kis túlzással a finálé közelébe sem kerültek olaszok, nemhogy győzni tudtak volna. Az idei szezonban aztán komolyan kezdték venni a sorozatot, és egy őrült februári kiütéssorozat után öt képviselőjük is ott találta magát a legjobb tizenhat között. Fantasztikus, végre van miért nézni az Európa Ligát. Nyolcaddöntők az olasz foci rajongójának szemével.

Zenit-Torino 2-0
Első helyszínünk Szentpétervár, 4 fok. Az hamar látszik, hogy a Torinótól csoda volt a Bilbao kiverése, a bikáknak a Zenit ellen momentumuk sincs. A 28. perctől kezdve emberhátrányban játszanak, a támadó Benassi ennyi idő alatt szed össze két sárgát. Utána Glik omlik össze az ötösön, 1-0, a szünet után 2-0, a statisztikai rovatban egyre szaporodik a szentpétervári kapura lövési kísérletek száma, a végeredmény 15-2. Torinóban már csak a csoda segíthet, az olasz középszer az Európa Liga negyeddöntőjéhez édeskevés.

Wolfsburg-Internazionale 3-1
Nagynevű, patinás múltú csapat az Internazionale, de jelenleg a kék-feketék is csak a középszerűséget képviselik a Serie A-ban, mérlegük hajszálra megegyezik a Torinóéval (9 győzelem, 9 döntetlen, 8 vereség). Wolfsburgban űgy tűnt, Európában az Inter is nagyon kevés. Bár a meccs elején úgy futnak, mint az ördögök, és Palacio kötényezésével meg is szerzik a vezetést, érezhető, hogy részükről ez csak fellángolás. Ha néhány gyorslábú wolfsburgi átlépi a felezővonalat, az Inter drukkerei jobban teszik, ha becsukják a szemüket, és imádkozni kezdenek. Ranocchia nem segíthet. A félidőben 1-1, oké. A szünet után aztán Carrizo eladott labdája után fordít a Wolfsburg (2-1). A kispadon közben a világ egyik legjobb kapusa (Samir Handanovic) ül, vajon Mancini mire tartalékolja a szlovént? De Mancini képes fokozni: beállítja Vidicset. Az egykori manchesteri fenevad mára önmaga paródiája, interes teljesítménye alapján néha az az ember érzése, hogy néhány masszív bója is hatékonyabb lenne nála. Elkésik, kicselezik, lefutják. Teljesen feleslegesen buktat egy fürge wolfsburgit, De Bruyne büntet (Carrizo összevissza táncol...), 3-1. Az utolsó másodpercekben még Vidicsnél a labda az oldalvonal mellett, vezetgeti, vezetgeti, vezetgeti, vezetgeti. Aztán belerúg, de túl késő, a védő blokkol, három éles sípszó. A Meazzában vért kell izzadnia az Internek.

Fiorentina-Roma 1-1
Kapcsoljuk Firenzét, ahol tizenöt perc után kiderül, hogy látványos játékot hiába várunk a „színolasz derbitől". Serie A-rangadót pedig már éppen eleget láttunk ahhoz, hogy inkább átkapcsoljunk a Napoli-Dinamo Moszkva meccsre, ahol bombameglepetésre Kevin Kuranyi fejesgóljával 1 perc után vezetnek az oroszok.

Napoli-Dinamo Moszkva 3-1
A Dallas és a Szex és New York közé még befér egy-egy Európa Liga-meccs is a Story4-en, és a választás itt nyilvánvalóan mindig Dzsudzsák Balázs csapatára, a Dinamo Moszkvára esik. Mákja van a csatornának, a Dinamo idén egészen életszerű, Dzsudzsák pedig rendszeres kezdő a csapatban. Nagy ijedelemre azonban nincs ok, a kapcsolás után látszik, hogy a Napoli és a Dinamo különböző szintet képvisel, érik az olasz gól, előbb az első, aztán a második, a harmadik, majd a negyedik is - utóbbi végül nem születik meg. Gonzalo Higuaín három gólt szerez, nem véletlenül focizott a Real Madridban. A második félidőre az olaszok leülnek, amolyan "olaszosan", pedig a kispadon szunyókáló Domenico Mestón kívül egyetlen olasz sincs nevezve a meccsre. Ma a Napoli az internacionalista. A közönség így is boldog, Inlerék sarkazgatnak, tilitoliznak, látszik, hogy ha nagyon megráznák magukat, egy-két gólt még beleférne. De a 3-1 veszélyes eredmény, a Napoli néhány éve 3-1-re verte a Chelsea-t a BL nyolcaddöntőjének odavágóján, majd a visszavágón hosszabbítás után kiesett. Még visszakapcsolok Firenzébe, ahol épp ketten fekszenek a füvön. Lassan felkászálódnak, de folyamatos játékra semmi remény, pedig még tíz perc hátra van. A nyolc EL meccs közül csak egy végződik döntetlenre, az olasz háziderbi. Helyben vagyunk. Csütörtök este Higuaín mentette meg az olaszok becsületét.

(ktn)