2014.07.01., ktn

Méltatlan pénzügyi viták övezték az afrikai csapatok szereplését.

"Nem akarunk extra bónuszt vagy pénzt kapni. Görögországért és a görög emberekért lépünk pályára. Csak annyit szeretnénk kérni Öntől, hogy támogassa egy sportközpont létrehozását, amely a nemzeti válogatott otthona lehet" - ez állt abban a közleményben, amelyet a világbajnokságon szereplő görög válogatott 23 játékosa írt alá. A szöveg címzettje Antonisz Szamarasz, Görögország miniszterelnöke.

Mindez csak azért érdekes, mert eddig úgy tűnt, hogy a brazíliai világbajnokság a legtöbb focista számára kizárólag a pénzről szólt. Sokak alatt főleg az afrikai csapatokat értjük, elsősorban a kameruni, a ghánai és a nigériai futballistákat.

Persze, nem példa nélküli, hogy egy világbajnokságon szereplő futballcsapat játékosai elsősorban magukra és a nekik járó prémiumra gondolnak. A 2006-os tornán például a togói válogatott játékosai hetekig vitatkoztak a futballszövetséggel, s még az a lehetőség is felmerült, hogy nem utaznak el a tornára. Végül a FIFA fizette ki a focisták járandóságát, Togó pályára lépett a vébén. Emlékszik rájuk valaki? Nem valószínű: mindhárom mérkőzésüket elveszítették.

S bár a 2014-es világbajnokság a számok szerint az eddigi legjobb afrikai szereplést hozta (a legjobb 16 közé a vébék története során először két afrikai válogatott, Algéria és Nigéria is bejutott), a kép minden eddiginél lehangolóbb. Főleg a méltatlan pénzügyi viták miatt.

Ott van mindjárt Kamerun, amelynek játékosai alig akartak elutazni Brazíliába. A kameruni futballisták állítólag fejenként 10 ezer dolláron vitatkoztak a szövetségi vezetőkkel. Végül a probléma megoldódott, Kamerun eljött a tornára, ahol mindhárom meccsét elveszítette, és szerzett pont nélkül távozott. Maradék presztízsüket Benoit Assou-Ekotto és Benjamin Moukandjo rombolta le: a Horvátország elleni találkozó hajrájában a két kameruni összekülönbözött, végül előbbi lefejelte az utóbbit. (S ha még hozzávesszük ehhez, hogy a szingapúri bundakirály, Wilson Raj Perumal szerint Kamerun összes mérkőzése bunda volt a vébén...)

Verekedtek a ghánaiak is. A csapat két legnagyobb sztárja, Sulley Muntari és Kevin-Prince Boateng kapott össze egymással - szét kellett választani a feleket. A két játékost rögtön hazaküldték, majd a többiek is rögvest mentek utánuk, Ghána kikapott Portugáliától, így kiesett. Ghána és Brazília között egyébként is élénk légiforgalom zajlott a világbajnokság alatt: Dramani Mahama köztársasági elnök 3 millió dollárt küldött a portugálok elleni meccs előtt - repülőgéppel (!) - Dél-Amerikába. Ez volt az a prémium, amely a játékosok számára a vb-részvétel kiharcolásáért járt.

S ha azt hinnénk, hogy a legjobb tizenhat közé bejutó nigériai csapat háza táján minden rendben, akkor nagyon tévednénk. A nyolcaddöntőre készülő játékosok az eredetileg kialkudott összeg dupláját kérik a szövetségtől (a csoportkörben megszerzett négy pontért 15 ezer helyett 30 ezer dollárt...), s a nagyobb nyomaték kedvéért mindjárt bojkottálták is az egyik edzést.

Nehéz szavakat találni arra, amit ezekben a napokban a kameruni, ghánai és nigériai futballisták produkáltak. Távol áll tőlünk az ítélkezés szándéka, s még azt is elismerjük, hogy a focisták felháborodása jogos, az egyezség az egyezség. Naivak sem vagyunk: sok az afrikai futballszövetségnél alighanem tombol a korrupció, a futballisták biztos jobban tudják nálunk, hová lett az a pénz, amelyért végeredményben megdolgoztak. A fenti válogatottakban szereplő afrikai játékosok azonban európai klubok alkalmazottjai, és professzionális futballistaként csillagászati fizetéseket tehetnek zsebre. Legalábbis azokhoz a honfitársaikhoz képest, akik lényegében nyomorognak. Ha másért nem, miattuk, az értük szurkolókért kellett volna sokkal többet tenniük a pályán. Ahelyett, hogy a világbajnoki részvételüket hazájuk futballszövetségének zsarolására használták volna fel.

(ktn)