Az igazi meccs
, ktn
Amatőr futballedzőként dolgozom Pécsbányán, a környékbeli gyerekek járnak az edzésekre. A hir24.hu karácsony környékén kiváló riportot készített a témáról, bő képanyaggal. A cikket átvette a focitipp nyomtatott kiadása - ehhez írtam a következő jegyzetet. Figyelem, személyes írás.
Miért csinálod? Ez a leggyakoribb kérdés, amit az elmúlt hónapokban feltesznek nekem. Még a pécsbányai srácok is, ők sem mindig értik. Pedig nem olyan bonyolult, csak be kell ülni a kocsiba, és kigurulni a telepre. Mert, ha már futball, különösen, ha magyar, akkor nagyjából ennek van értelme. Fociedzést tartani a hozzájuk hasonló srácoknak. Persze, megvan annak a története, hogyan jutottam el idáig.
1982. Hatéves voltam. Czerniatynski nevét ma sem tudom leírni Google nélkül. Kiestünk. Rövid kesergés után új kedvencet találtam magamnak, az olasz válogatottat. Azúrkék mez. Paolo Rossi.
1986. Megint kiestünk. Apám az egész meccs alatt egyszer sem szólalt meg, aztán a végén felrúgta a dohányzóasztalt. 0-6. Mások a tévéjüket hajították ki az ablakon. Apámnak legalább annyi öröme lehetett, hogy az Üllői úti toborzón kiválasztottak a tömegből. Kígyózás, gólok, hogy hívnak, kisfiam. Zöld-fehér mez, EEE.
1988. Gyógyít6atlan a magyar futball? Nem hinném. Inkább álmodozom, meggypiros mezben hallgatom a himnuszt a 2002-es világbajnokság elődöntőjében. Éveken keresztül csak a futball, a tanyán, a lakótelepen, a Fradi lelátóján és sporttelepén. FTC-MTK 4-0 (Kiss T. 2), bajnoki cím a serdülő IV-ben.
1993. Aztán hirtelen vége az egésznek. Egyszer majd megírom, miért. A Svédországból visszatérő autóbusz ablakában a Gothia Cup egyméteres aranyserlege, a csomagtartóban csempészett videómagnók. Az öltöző plafonjáról lóg a nyál, a palackban húgy, a társaim egymást locsolják vele. Az edző üvölt/kártyázik/fröccsözik. Röviden ezért. A magyar futballnihil miatt.
2000. Marad a grund. A pécsi TÁSI betonpályáján, hetente háromszor, uránvárosi utcagyerekekkel. Vagy az egyetemi focibajnokság, a Vardar Szkopjével, fekete mezben. A hátamon Cannavaro felirat, két egymásra tükrözött N. Egy darabig bírjuk, irodalmárok, szociológusok, aztán a legjobb nyolc között jönnek a tesisek, és elvernek bennünket.
2006. A grund hideg, a beton kemény, a boka egyre dagad. Az öregedés jelei. Közben a futball a popipar része lett. Marketing, franchise, frizu, tetkó. POP. Gyerekkoromban utáltam, apám Neoton Famíliára táncoltatott. Metál, az volt az igazi. Mégis beleveszek a popfutballba, nézem a tévét, cikkeket gyártok róla, meredek a monitorra. Káprázik a szemem. A futball és én, kihűlő kapcsolat. Csak egy Pirlo-testcsel billent ki néha az apátiából.
2012. A maradékot elveszi a bundabotrány. Magas fű, magas szorzó. Váratlan fordítás a második félidőben, "szenzációs mérkőzés". Aha. Kell a pénz az új BMW-re, Miamira. Ötszáz olyan futballista van Magyarországon, mint én, mondja az egyik „olyan futballista", miközben rabláncon vezetik. Még jó, hogy idejében abbahagytam.
De a futballt nem lehet abbahagyni. Alig várom az edzéseket. A srácok is, megőrülnek a labdáért. Nézem őket, ahogy rohannak utána, cseleznek, passzolnak, lőnek. Az egyik farmernadrágban, a másik utcai cipőben. Ez nem a futballakadémiák világa, a bányatelepen kevés a fény, és ezzel a gyerekek is tisztában vannak. Dörzsölt, belevaló srácok, tudják, hol a határ, gyakran átlépnek rajta. Olyankor balhé van, de megoldjuk, együtt erősödünk. Máskor cérnahangon köszönik meg, ha dicséretet kapnak, nem szoktak hozzá. Ilyenkor angyalok. Alig várják, hogy igazi szerelésük legyen. Mikor játszunk igazi meccset, ők ezt kérdezik tőlem. Sok még addig a munka, de csináljuk, tesszük a dolgunkat.
Ennyit tehetünk, a többi nem számít.
(ktn)
A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.
További cikkek a rovatban
Színház az egész (futball)világ!
Tartozom egy vallomással. Nem másnak, magamnak. Egy ideje alig nézek focit. A tabellákat persze frissítem, minden nap, szünet nélkül.
Ki lesz a Focitipp szakértője?
Tippjátékot indítunk a Focitippen, amely miatt egész évben lesz miért izgulni: az alábbi kérdésekre ugyanis a válaszokat csak jövő tavasszal kapjuk majd meg.
, kl
"Most már olyan komoly baj csak nem jöhet"
Sokszor mondják, felejtsük el az Aranycsapatot és ez igaz, de emlékezni mindig kell valamire. Az elmúlt időszak legnagyobb futballsikere továbbra is egyértelműen a Fradi BL-szereplése volt az 1995/96-os idényben. 1995. augusztus 9-én, a Fradi megtette az első lépést. Húsz évvel ezelőtt. Emlékezünk.…
, kl
”Rúgtunk egy öngólt, aztán még egyet”
A Videoton megszerezte első győzelmét a 2015/16-os idényben, de a diósgyőri mérkőzés mégsem erről marad emlékezetes.
, ktn
Idézzük fel az Egervári-korszakot!
A finnekkel szemben hagyományosan szerencsések vagyunk, de most nem csak ebben bízhatunk. A "tavaszi idény" utolsó selejtezője következik a magyar válogatott számára, Helsinkiben. Hatalmasat léphetünk a továbbjutás felé.
, ktn
Focira várva
Az idei Afrikai Nemzetek Kupájáról hiányzik az afrikai futball két legnagyobb csillaga: Samuel Eto' és Didier Drogba. Érdemes lesz nézni a meccseket?
, ktn
, hb
A "Futball Hete": Misszió vagy bisznisz?
Ma este elrajtol az Eb-selejtezők második (és aztán a harmadik) köre, avagy jön a "Futball Hete". De kell ez nekünk?
, ktn
José Mourinho és a magyar utánpótlásnevelés
Ne szépítsük, borzasztó szomorú volt nézni ezt a riportnak álcázott vergődést. - Jegyzet a Sport TV felejthetetlen José Mourinho-interjúja ürügyén.