2013.09.13., ktn

Valljuk be, az 5:1-es magyar-észt után következtek az este legérdekesebb jelenetei, 5 percben. A királyi tévének nyilatkozott a szövetségi kapitány és a csapatkapitány. Szöveg- és képelemzés.

A Magyarország-Észtország mérkőzés (5:1) után Egervári Sándor és Dzsudzsák Balázs beszélt a Magyar Televíziónak. Mindketten elmondták a magukét, de a szavaiknál többet mutattak a tetteik: Egervári széles mozdulatokkal, a kameráknak játszva ölelte át a könnyeivel küszködő Dzsudzsákot.

Egervári boldogan lépett ki a képből, szinte a felhők között járva. Az egyszeri ember örömével távozott, pirospozsgás arccal (ahogy a góloknak is örült: megmutattuk nektek, a kurvaéletbe!). Egervári nem tűnik bonyolult alkatnak: maga is elhiszi, amit faarccal hajtogat, látszik a fejlődés, három év alatt messzire jutottunk. Talán még azt is elhiszi, hogy Paulo Sousa is csak Guzmics Richárd miatt utazott Budapestre, biztos kell neki egy képzett, technikás bekk. Egervári talán boldogan is alszik, két meccsen 5:4, mit akartok.

Csakhogy az észtek elleni 5:1-gyel Egervári valójában öt öngólt lőtt. Az észtek ellen látszott, hogy a magyar válogatott jelenlegi keretében vannak jó futballisták. Igenis, Dzsudzsákkal, Komannal és a többiekkel meg lehetett volna előzni az elég harmatos román és török csapatot ebben a selejtezőkörben. Ez nem hiú ábránd volt, ráadásul a futballvezetők a fősodratú (értsd talpnyaló) médiával karöltve tettek is arról, hogy az egyszeri magyar szurkoló úgy érezze, most végre mi jövünk. Ha Amszterdamban megverjük a hollandokat, akkor tényleg mi jövünk, de ez a science fiction kategóriája. Mert nekünk Bukarestben kellett volna kiharcolnunk a pótselejtezőt. S ha a magyar válogatott tényleg képes kiváló teljesítményre - mint ahogy az észtek ellen kiderült, képes - akkor nyilvánvaló a kérdés: Bukarestben miért nem volt képes rá? Aligha igazságtalan az állítás: erről legfőképpen a szövetségi kapitány tehet, elsősorban ő a felelős az ott tapasztalt gyávaság, akaratgyengeség, ötlettelenség miatt. Eközben Egervári, szegény, talán még most is az észtek elleni gólokkal álmodik. El van tévedve.

Mint ahogy el van tévedve Dzsudzsák Balázs is, aki alighanem napok óta fogalmazgatta azokat a magvas gondolatokat, amelyeket végül sikerült elénk tárnia az észtek elleni 5:1 után. Dzsudzsák sértődötten beszélt - miközben egyetlen pillanatig sem nézett a kamerába. Pedig néhány nappal korábban még ő volt az aki, csak annyit mondott a csapat bukaresti teljesítményére: csőd. Aztán sok minden változott, Dzsudzsák szerint a szurkolók a magyar futballistákat okolták az ország összes problémájáért, s a csapatnak rendőri őrizetben kellett edzenie, ebédelnie, aludnia.

Semmilyen körülmények között nem támogatjuk az erőszakot, a túlzott reakciók azonban valahol érthetők: a magyar futballszurkolókat a válogatott játékosai Bukarestben átverték. A tévé előtt ülőket is - hát még azokat, akik nem azért mentek a román fővárosba, hogy átrendezzék a belvárost, hanem, hogy szurkoljanak a magyar válogatottnak. Mert Bukarestben nemcsak (nagyon) megverték a magyar válogatottat, hanem megalázták. Ennél jobban csak a játékosok alázták meg önmagukat azzal, ahogyan kikaptak. Dzsudzsák nyilvánvalóan nem érzékeli ezeket a korántsem nüansznyi különbségeket, ha az észtek elleni 5:1 után feljogosítva érzi magát arra, hogy a szurkolókat, a közvéleményt támadja a maga gyermeteg, sértett óvodásra emlékeztető érvelésével. Hogy "talán a hozzátartozóknak sikerült örömet szereznünk". Igen, Balázs, apucinak és anyucinak igen, a többiek meg (akik "elvileg szeretik" a magyar válogatottat) le vannak ejtve.

Hát, akkor ti is le vagytok ejtve. Minket már nem a holland meccs érdekel. Egyszerűen csak várjuk a jobb időket, amikor olyan szövetségi kapitány ül majd a kispadon, akinél nem lehet alibizni, és akinél nincs mentség arra, ha valaki nem döglik meg a pályán címeres mezben. Aki nem azzal foglalkozik, hogy a saját irháját mentse, hanem vállalja a tetteiért a felelősséget. Várjuk azokat az időket, amikor a magyar futballban mindenki (vezető, szövetségi kapitány, futballista, szertáros) megérti, hogy az eredményességgel nem a nyálas, semmitmondó nyilatkozatok, nem a mismásolás, nem a tökéletesen belőtt séró, és még csak nem is a futballstadionok száma áll egyenes arányosságban. Hanem a szorgalom és a munka iránti alázat.

(ktn)