2013.02.13., ktn

Két meccsel indult a Bajnokok Ligája tavaszi idénye. Hamar kiderült, hogy az elsők nem véletlenül lettek elsők, a másodikak pedig másodikak a csoportjukban.

Celtic-Juventus 0:3. Könnyű kis meccs lehetett, sugallja az eredmény. Pedig nem volt az, nem véletlen, hogy a meccs után az összes olasz futballista a Celticet dicsérte. A Juventusnak vért kellett izzadnia ezért a győzelemért, a skótok az első félidőben sokszor percekig a kapuja elé szögezték az olasz csapatot. Állandó volt a légiveszély Buffon orra előtt, de a kapus keze mintha mágnesként vonzotta volna az ide-oda szálldogáló labdákat. A második félidőre aztán a Celtic belefáradt a saját maga által diktált őrült tempóba, a Juventus pedig a hajrában büntetett. Az olaszok igazán olaszosak voltak, amikor az ellenfél gyengeséget mutatott, két pengeéles vágással ledöntötték: Matri korai gólja után a hajrában Marchisio és Vucinic is eredményes volt. A zebralábak csak úgy cikáztak a katolikus kapu előtt. 0:3, s ezzel a Celtic számára: game over.

A Celtic 70 percig szinte tökéletesen fojtotta meg a Juventus középpályásait, Pirlo, Vidal és Marchisio csak a legritkább esetben tudták passzokkal kihozni a labdát a saját térfelükről. A letámadás príma volt, a Celtic azonban három ok miatt semmiképpen sem nyerhette meg ezt a mérkőzést. Először is: a Celticnek egyetlen olyan játékosa sem volt a pályán, aki a kapu előtt könyörtelen befejezőként feltehette volna az i-re a pontot. S hiába a sok futás, nagy baj, ha ennek a technikai tudás hiányát kell pótolnia. Ezzel el is érkeztünk a második ponthoz: csoda, hogy a Celtic 75 percig bírta erővel. Harmadjára pedig: óriási hiba kulcsszerepben pályára állítani egy futballistát, aki órákkal a meccs kezdete előtt érkezik meg a városba. A Celtic középső védője az az Efe Ambrose volt, aki alig két nappal korábban még Johannesburgban focizott az Afrika-kupa döntőjében. Aztán megünnepelte a nigériai aranyat, aludt egy kicsit, repülőre szállt, majd stoplist húzott a Juventus ellen. Így nem lehet: Ambrose az első és a harmadik Juve-gól előtt is orbitális hibát vétett, s ezzel gyakorlatilag kiejtette csapatát a BL-ből.

S bár Conte a meccs után joggal jegyezte meg: ilyen csodálatos atmoszférájú stadiont talán még sosem látott, mint a Celtic Park, ne vegyük be az "őszinte skótokról" szóló meséket. Visszatetsző volt, ahogy a Celtic játékosai minden beívelés előtt balhéztak, provokálták az ellenfelüket. Elsősorban Lichtsteinerre szálltak rá, ami nem csoda, tudható, hogy a svájcinál gurul el leghamarabb a gyógyszer. Ráadásul ez a taktika majdnem bejött: a Juve védője a második sárga lapját is megkaphatta volna a hajrában, amikor ellökött egy skót játékost az egyik szöglet előtti pankráció során. A meccs után aztán kibújt a szög a zsákból. A Celtic képviselői a bírót hibáztatták egy elmaradt tizenegyes miatt, Neil Lennon pedig felidézett egy múltbeli eseményt, tizenkét éve ugyanis egy ahhoz hasonló akció után Sutton tizenegyest harcolt ki a Juve ellen a BL-ben. Csak nem ez lett volna a taktika? Most nem jött be.

Valenciában is a vendég nyert, a PSG 2:1-re győzött a spanyol együttes ellen. Ahogy Glasgowban lehetett volna szorosabb a meccs, úgy Valenciában simább is. A PSG rögtön egy kapufával nyitott, majd még az első félidőben szerzett két pompás gólt. A hajrában aztán a korzikai Rami szépítő gólja miatt szomorkodhattak egy kicsit a franciák, a végeredmény azt jelenti, hogy a Parc des Princes stadionban sorra kerülő visszavágó nem lesz teljesen érdektelen. Nem is lehetne többet mondani erről a meccsről, ha nem volna Zlatan Ibrahimovic. De Ibrahimovic van. És Valenciában is megőrült, a hajrában előbb a nyakánál fogva rántotta a földre Parejót, majd beleszállt Guardadóba. Piros. Ancelotti szerint Ibra nem hiányzik majd a visszavágóról. Na, persze, azon ugyanis már pályára léphet Beckham.

(ktn)