Magyar győzelem, határtalan öröm

Magyar győzelem, határtalan öröm

, focitipp.hu

Magyarország-Törökország 3:1! Ezzel kapcsolatban van egy jó meg egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?



Kezdem a jóval: viszonylag simán (értsd: nem erőlködve, nem bírói segítséggel, nem mázlis góllal) legyőztünk egy magasabban jegyzett csapatot, s négy meccs után kilenc ponttal csoportunk második - minimum pótselejtez őt érő! - helyén állunk! Taps és elismerés jár a fiúknak, kedd este rászolgáltak.

S hogy mi a rossz hír? Az, hogy még nincs vége a selejtezősorozatnak. Ha rajtunk múlna, most lefújnánk az egészet, és tavaszszal gyorsan pótselejteznénk a bolgárokkal. De sajnos nem rajtunk múlik, így jövőre még hat csoportmeccs vár ránk, többek között Isztambulban, Bukarestben, Amszterdamban.


Milyen volt a magyar-török? Felemás. Az első húsz-huszonöt perc "magyaros kilátástalansága" után (amikor a lelátón felharsant az "Ébresztő! Ébresztő!") kevesen gondolták volna, hogy a meccs végére a "Szép volt, fiúk!" lesz a sláger, s hogy megérdemelt vastapsot kap a magyar válogatott. Persze, a fociban ez a szép. A kiszámíthatatlanság. Hogy egy potyagól felébreszti a "bennünk szunnyadó oroszlánt". Na jó, ez azért költői túlzás, de valami ilyesmit láthattunk. Kis magyar feltámadást. Pedig 0:1-nél már majdnem beküldtük Szabicsot (ott állt az oldalvonalnál, cserére készen), vélhetően Komant váltotta volna - aki inkább gyorsan lőtt egy gólt, majd kiharcolt egy tizenegyest...


Ki volt a legjobb? Bogdán Ádám. Most már nyugodtan kijelenthető: van egy higgadt és megbízható kapusunk! Emlékeznek még a súlyos vereséggel végződő, 2006-os magyar-norvégra? Ott a harmadik norvég gólnál Király Gábor egy beadás közben (!) kinézett a partjelzőre, s reklamálni kezdett - a labda pedig ráérősen szállt a túloldalra, ahol Pedersen ráfordult, és kapunkba bombázta. Ugyanez a hozzáállás Bogdán esetében elképzelhetetlen. Megkockáztatom: a keddi meccsen ő volt az, aki összetartotta a csapatot. Pszichikai szempontból ugyanis rendkívül sokat jelent, ha egy kapus mindent megfog, még az olyan labdákat is, amikor már régen lest jelzett az asszisztens.


Ha valakit még ki kellene emelnünk, az Gera Zoltán lenne. Voltak rossz megoldásai, de ahogy harcolt, ahogy küzdött, az példaértékű (az utolsó percekben például kétszer szerelt saját tizenhatosunknál). Ezt szeretjük benne: a megalkuvás nélküli futballt. Mert nem az a fontos, hogy "megy-e a zsuga", hanem a hozzáállás. Az alázat, az elszántság, az elhivatottság.


"Nagy öröm ez nemcsak nekünk, a szurkolóknak és az országnak egyaránt" - nyilatkozta a meccs után Egervári Sándor, de szavai korrekcióra szorulnak: nem az országnak nagy öröm, kedves mester, hanem a nemzetnek, amelybe mi, határon túli magyarok is beletartozunk. (Sőt: a zászlók alapján ítélve olybá tűnik, mintha a válogatott meccsein a "fél Csallóköz" és a "fél Mátyusföld" ott lenne.)


"Semmiféleképpen sem várok bocsánatkérést a hollandok elleni mérkőzés utáni kritikák miatt... A játékosok bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani, és a kétkedőknek is választ adtunk arra, hogy lehet ebben a csapatban bízni" - folytatta Egervári. A magunk részéről ehhez annyit tennénk hozzá: egykét bíráló megjegyzés talán nem volt haszontalan, mert - például - nem láttuk a pályán Liptákot, ami, hogy úgy mondjam, eleve megnyugtatóan hatott...


Hogy Elektől néha méterekre pattant a labda? Hogy Hajnal nem tíz, hanem ötven méterrel lőtte fölé a szabadrúgást? Hogy Kádár - senkitől sem zavartatva - majdnem öngólt fejelt? Legyünk elnézőek: előfordul az ilyesmi. Most aztán végképp nem fogunk a kákán is csomót keresni. Négy meccs, kilenc pont - a terv teljesítve. Andorra, Hollandia és Észtország ellen valóban gyöngén futballoztunk, de üsse kő! Ha választanunk kellene, hogy "szép játékkal 0 pont" vagy "csúnya játékkal 9 pont", akkor - kövezzenek meg minket! - szemrebbenés nélkül a célelvűségre és a 9 pontra szavaznánk.


Egyelőre még korai a második helyről vizionálni. De legalább van minek örülni. S ami a legfontosabb: reménykedve várhatjuk a tavaszt. Jó érzés, nem?



(Gazdag József)


A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szóban jelent meg.

További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább