2012.08.11., ktn

Az olimpiát nem a labdarúgás miatt nézzük, de azért az olimpiák történetében akad néhány emlékezetes történet, amely a futballhoz kötődik.

Döcögős kezdetek (1900-1906)
Olimpián először az 1900-as párizsi tornán futballoztak. A három induló közül az Egyesült Királyság csapata végzett az élen, az Upton Park FC egy francia tizenegyet győzött le 4-0-ra a döntőben, harmadikként a brüsszeli egyetem csapata végzett. Négy évvel később a kanadaiak szereztek aranyat a Galt FC csapata révén. Itt is történtek furcsaságok: a második helyért két Egyesült Államok-beli induló harcolt, de a Christian Brothers College és a St. Rose Parish között csak a harmadik meccs döntött az előbbiek javára (az első két találkozó 0-0-val zárult). A St. Louisban rendezett olimpián európai futballcsapatok nem is szerepeltek az óriási utazási költségek miatt. Az első két tornát a legtöbb forrás nem tekinti hivatalos játéknak, csak bemutatónak, mivel a FIFA csak 1904 májusában alakult meg.

Az elmaradt második félidő (1906)
Az 1906-os pánhellén játékokon is csak bemutató jelleggel szerepelt a futball, de a torna döntője mégis az olimpiák történetének egyik legérdekesebb sztorija. A fináléban a dán válogatott a Görögországot képviselő athéni csapatot verte meg 9-0-ra. Méghozzá negyvenöt perc alatt, ugyanis a második félidőre a görög játékosok bánatukban már ki sem jöttek. Némi vigasz a görögök számára, hogy a csapat egyik játékosa, Georgiosz Kalafatisz két évvel később megalapította a mára legendássá vált Panathinaikosz nevű sportegyesületet. A torna harmadik helyét Szmirna (ma Izmir) városának csapata nyerte meg Szalonikivel szemben.

Bohr & Bohr (1908)
Az 1908-as olimpiai tornának van magyar érdekessége. Válogatottunk nevezett ugyan, végül mégsem indult el - a magyar kormány úgy döntött, hogy inkább az 1909-es budapesti FIFA-kongresszus megrendezését támogatja, mint az olimpiai részvételt. Ez volt az első hivatalos labdarúgó-torna, és itt született meg a máig érvényes gólrekord: Dánia-Franciaország 17-0. S bár az aranyérem Nagy-Britanniáé lett - a házigazdák a döntőben 2-0-ra verték Dániát -, a legtöbben a skandinávokról beszéltek. Különösen utólag érdekesek a dánok, náluk szerepelt az a Harald Bohr, aki nemcsak kiváló futballista, hanem elismert matematikus is volt, s még egy tételt is elneveztek róla. Ismerős a név? Nem véletlenül, Harald ugyanis annak a Niels-nek a testvére, aki 1922-ben fizikai Nobel-díjat kapott (mellesleg futballkapus volt).

A 39 perces döntő (1920)
Egy újabb olimpia, amelyen a magyar válogatott nem vehetett részt - az első világháborúban betöltött szerepe miatt Németország és Magyarország nem kapott meghívást. Ott voltak viszont a csehszlovákok, akik rögtön be is jutottak a döntőbe, ami azonban csak 39 percig tartott a számukra. A Belgium elleni mérkőzésre kijelölt angol bíró, a 65 esztendős John Lewis több vitatható ítélete miatt fél óra után a házigazdák 2-0-ra vezettek. A 39. percben aztán a játékvezető kiállított egy cseh játékost - válaszul a csehszlovákok levonultak a pályáról. A vesztes csapat később óvott, többek között azt nehezményezve, hogy a pálya körül felsorakozó belga katonák provokálták és fenyegették a csehszlovák labdarúgókat. Egyes források pedig arról számolnak be, hogy az angol bíró alighanem bosszút akart állni a csehszlovák csapaton, mivel korábban egy Sedláèek nevű játékos inzultálta őt egy prágai mérkőzésen. Az óvást egyébként elutasították, a csehszlovák focicsapatot pedig kizárták az olimpiáról.

Hitler dühöng, Peru tüntet (1936)
A berlini olimpia a hitleri Németország hatalmas propaganda-eseménye volt, de a futballban a házigazdák csődöt mondtak. Németország a legjobb nyolc között 2-0-ra kikapott az esélytelennek tartott Norvégiától, Adolf Hitler dühöngve hagyta el a berlini olimpiai stadiont. Aztán dühöngtek Peruban is. Az Ausztria-Peru mérkőzésen a dél-amerikai 0-2-ről fordítottak, s a hosszabbítás utolsó pillanataiban már 4-2-re vezettek. Csakhogy néhány perui szurkoló a lefújás előtt rohant be a pályára ünnepelni. Az osztrákok emiatt óvást nyújtottak be, azt állítva, hogy a szurkolói invázióra 2-2-es állásnál került sor, s a peruiak csak ezután lőtték a góljaikat. Az ítészek az osztrákoknak adtak igazat, és újrajátszást rendeltek el. Erre azonban a peruiak nem álltak ki, sőt, az ország összes sportolója (a velük szolidaritást vállaló kolumbiaiakkal együtt) hazautazott. Akkora volt a felháborodás, hogy Limában a német és az osztrák nagykövetség előtt is óriási tüntetésekre került sor.

Aranycsapat, aranyérem (1952)
Minden idők legjobb olimpiai futballcsapata az 1952-es olimpián szereplő magyar együttes volt, az Aranycsapat arannyal zárt Helsinkiben. Puskás Ferencék 20-2-es gólaránnyal nyerték meg a tornát, az elődöntőben például 6-0-ra verték a címvédő svéd csapatot. A helsinki olimpián az Aranycsapat legendás tizenegyének minden játékosa ott volt, s ez a verseny is része volt annak a négy évig tartó periódusnak (1950. május 14. - 1954. július 4.), melynek során Magyarország futballcsapata egyetlen vereséget sem szenvedett el. Kevésbé közismert tény, hogy a magyar válogatottnak ez idő alatt egyetlen olyan meccse sem volt, amelyet a "klasszikus tizenegy" tagjai végigjátszottak volna. Sőt, mindössze négy olyan találkozóra került sor, amelyet a Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor összeállításban kezdtek volna a magyarok!

Tamperei thriller (1952)
Az 1952-es olimpián debütált a szovjet futballválogatott. A Bulgária elleni mérkőzést a csapat - Zsolt István játékvezetése mellett - 2-1-re megnyerte, jöhettek a jugoszlávok. Sokáig úgy tűnt, hogy az előző olimpia ezüstérmese ellen a szovjet válogatottnak esélye sincs, Jugoszlávia már 4-0-ra és 5-1-re is vezetett, azonban a szovjetek az utolsó negyedórában négy gólt lőttek! Ebből hármat az a Vszevolod Bobrov szerzett, akinek a Sztálin fiához fűződő barátságáról később még film is született, és aki az 1956-os olimpián jégkorongban szerzett olimpiai aranyérmet! 5-5 után újrajátszás következett, és azon a meccsen a jugoszlávok már megőrizték az előnyüket (3-1). Az eredményt a sztálini Szovjetunióban nem közölték a lapok, a hazaérkező játékosokat pedig paradicsommal dobálták meg a szurkolók. Ez hatott: az 1956-os olimpián a szovjet fociválogatott szerezte meg az aranyérmet.

Kommunista diadalok (1952-1980)
Magyarország 1952-es olimpiai sikere elindított egy nagy sorozatot. 1980-ig minden olimpiai futballtornát a "keleti blokk" válogatottjai nyertek meg, és a sorozatot csak azért nem folytathatták 1984-ben, mert a kommunista államok többsége bojkottálta a Los Angeles-i olimpiát. 1952 után Magyarország még kétszer, Szovjetunió, Jugoszlávia, Lengyelország, NDK és Csehszlovákia válogatottja pedig egyszer-egyszer nyert aranyérmet. Érdekességek ebből a korszakból: 1960-ban a jugoszlávok az elődöntőben pénzfeldobás után verték ki a házigazda olaszokat, majd a döntőben Dániát is megverték. Az 1968-as döntő meggyalázta az olimpia szellemét, a mexikóvárosi hőségtől felforrt a bolgárok agya, a durván játszó balkáni csapat nyolc emberrel fejezte be a Magyarországgal szemben 4-1-re elbukott mérkőzést. 1980-ban hét csapat is visszalépett az indulástól, így a legjobb négy közé csak kelet-európai országok válogatottjai jutottak be - Moszkvából végül a csehszlovákok vitték el az aranyat.

Bene, tizenkétszer (1964)
A tokiói olimpián Bene Ferenc 12 találattal szerzett gólkirályi címet - sem azelőtt, sem azután nem talált be ilyen sokszor egyetlen játékos sem a kapuba egy olimpián. A Dózsa csatára főleg a gyengébb ellenfelekkel szemben tarolt: a Marokkó elleni meccsen hat gólt rúgott (Magyarország ezzel 6-0-ra nyert), majd négyszer volt eredményes az Egyesült Arab Köztársaság elleni elődöntőben is (ez a meccs ugyancsak 6-0-val zárult). Az olimpiai idején még csak 19 éves csatár a Csehszlovákia elleni fináléban is szerzett egy gólt, Magyarország pedig megnyerte a harmadik olimpiai aranyérmét. Bene később az Újpestben 418 bajnokin 303 gólt lőtt (ugyanez az arány a magyar válogatottban 76/36), az 1966-os vébén pedig beválasztották a torna álomcsapatába.

Az első afrikai arany (1996)
Atlantában született meg az olimpiák történetének első afrikai aranyérme. Van miért emlékeznünk rá: a nigériai válogatott a magyar csapat ellen kezdte meg menetelését, a csoportkörben Kanu góljával legyőzve Lisztes Krisztiánékat. Olyan sztárok játszottak abban a gárdában, mint Babayaro, Okechukwu, Amunike, Okocha, Amokachi és Ikpeba - nem csoda, hogy az együttes bejutott a legjobb négy közé. Ott Brazília ellen minden idők egyik legizgalmasabb olimpiai futballmeccsén 4-3-ra győzött 1-3-ról fordítva, majd a fináléban 3-2-re verte Argentínát, ugyancsak hátrányból felállva, Amunike 90. percben szerzett találatával. Más kérdés, hogy a világbajnokságokon az afrikai csapatok továbbra sem tudnak bizonyítani, Afrikától eddig Kamerun (1990) és Ghána (2010) negyeddöntőbeli szereplése volt a maximum.

(ktn)