2012.02.28., focitipp.hu

Primera Division, 25. forduó

Marcelo Bielsa, a baszk Bilbao edzője öntörvényű személyiség. Mondhatni: kissé flúgos. Úgy is becézik, El Loco. Az őrült.

Végzettsége szerint Bielsa tornatanár, ennek megfelelően ma sem öltönyben, hanem jogging-szerkóban ül a kispadon. Ő nem akar reklámarc lenni, nem akar mindenáron a címlapokon szerepelni. Számára közömbös, hogy mit gondol róla a közvélemény. Őt kizárólag egyvalami érdekli: az Athletic Bilbao.

Bielsának nincsenek számottevő eredményei edzőként. Egy olimpiai arany (2004), két argentin bajnoki cím (Newell’s, Vélez Sarsfield), nagyjából ez minden. Csakhogy a baszk klubvezetőket - és a baszk szurkolókat - nem az éremkollekció hozza lázba. Lemarad a csapat a dobogóról? Hát akkor lemarad, semmi baj. Ami számít, az nem a trófea, hanem a stílus. Hogy sajátos, egyedi, s lehetőség szerint látványos támadófutballt játsszon a csapat. Bilbao az a hely, ahol egy 3-3-as, élvezetes döntetlennek jobban örülnek, mint egy kibekkelt 1-0-nak.

Az Athletic Bilbao egyik feladata: a baszk identitás erősítése. Ezért olyan edzőre volt szükségük, aki tartást ad a csapatnak. Aki támadójátékot irányoz elő, bárki is legyen az ellenfél. Bielsa megfelelő személynek tűnt erre a feladatra. Ő még a jellegtelen chilei válogatottból is olyan csapatot kreált, amelynek játékát öröm volt nézni.

Hogy kissé flúgos a csávó? Az. Flúgos. Épeszű ember nem utasítaná el az Internazionale ajánlatát. Ő elutasította, s inkább a Bilbaót választotta tavaly nyáron. A gyors csillogás helyett a hosszú távú, koncepciózus munkát. Bölcs döntés volt. Még akkor is, ha a Bilbao - sajátos klubfilozófi ája miatt, amely előírja, hogy kizárólag baszk játékosok szerepelhetnek a csapatban
- többé-kevésbé csak saját utánpótlására számíthat.

Roberto Ayala, az egykori remek hátvéd nyilatkozta egyszer, hogy amikor Bielsa az argentin válogatott edzője volt, néha minden csapatrésznek külön tartott edzést, más-más időpontban, s előfordult, hogy a hátvédek napokig nem találkoztak a csatárokkal. Az „őrült edző” Bilbaóban is mindent felforgatott. Először is elmagyarázta a csapatnak, hogy mi fán terem a háromvédős rendszer. Aki addig középpályás volt (Javi Martinez), azt hátravonta belső védőnek. Mindig is azt szerette, ha a védői gyorsak, labdabiztosak és ötletesek.

Nála a központi fogalom a labdatartás. Azt akarja, hogy csapata az ellenfél térfelén játsszon. Ennek megfelelően az elasztikus középpályára esküszik. Meg a letámadásra, a sok passzra, a rengeteg futásra. (Egy adalék: mielőtt Pep Guardiola edzői pályára lépett volna, Argentínába utazott, és rosariói otthonában meglátogatta Bielsát, hogy tanuljon tőle, s ellesse a mestertől a tiki-taka titkát.)

A baszkok akkor sem estek kétségbe, amikor másfél hónap után még mindig kiesőhelyen állt a csapat. Ez volt a legrosszabb bilbaói szezonkezdet az elmúlt 32 évben. Milánóban ekkor már repült volna. Bilbaóban viszont megbíztak benne. Hagyták dolgozni. Az eredmény? Legutóbb már négy bilbaói játékos (Andoni Iraola, Iker Muniaín, Javi Martínez és Fernando Llorente) kapott meghívót a spanyol válogatottba.

Nem véletlenül: a csapat a spanyol kupában könnyedén bemasírozott a döntőbe (ellenfele a Barcelona lesz), a bajnokságban pedig a BL-selejtezőt érő 4. helyet támadja (vasárnap az eltiltott Muniaín és De Marcos nélkül is nekiment a Villarrealnak; a második félidőben céllövöldét nyitott a hazai kapunál; végeredmény: 2-2).

A legszebb mégis az volt, ahogy a Loko Moszkva ellen továbbjutottak az Európa Ligában: Amorebieta kiállítása után fél órájuk maradt arra, hogy emberhátrányban belőjék a továbbjutást jelentő gólt. Belőtték, a klub honlapja pedig boldogan kiabálta a nagyvilágnak: megállíthatatlan az Athletic Bilbao, a következő európai állomás (próxima estación) pedig a manchesteri Old Trafford, március 8-án!

gazdag józsef

A cikk eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.