2012.02.16., ktn

Megtört az átok, az AC Milan hét nyeretlenül megvívott nemzetközi kupameccs után legyőzött egy angol csapatot - nem is akármilyen játékkal.

Az AC Milan szerda este 4:0-ra legyőzte az Arsenalt a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén. Történelmi eredmény született: a Milan beállította rekordját, a rossonerók négygólosnál nagyobb különbséggel még sosem győztek a Bajnokok Ligájában. Az Arsenal szempontjából viszont teljes a csőd. Az ágyúsok 222 nemzetközi kupamérkőzést játszottak eddig Európában - és most kaptak ki először négy góllal.

Nemcsak a végeredmény volt hihetetlen, hanem a játék képe is. Az AC Milan - amely az első három kapura lövéséből három gólt rúgott - lefutballozta a pályáról ellenfelét, az olaszok minden poszton sokkal jobb teljesítményt nyújtottak az Arsenal játékosainál. "Sokkoló, ami történt. Egyetlen percig sem voltunk méltó partnerei a Milannak. Nem lenne igazságos, ha a pálya talajára hivatkoznák, mert a teljesítményünk legalább olyan szörnyű volt, mint a gyep minősége. A továbbjutásra talán két százalék esélyünk maradt, de a valóság az, hogy kiestünk" - összegezte tömören a látottakat Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere.

Ez a mérkőzés mérföldkő lehet a Wenger-féle Arsenal történetében. A csapat a 2005-ös FA-kupa győzelem óta nem nyert semmit, ezzel együtt évekig fenntartotta magáról az "angol Barcelona" mítoszát. "Európában az Arsenal játssza a legszebb focit a Barcelona után" - olvashattuk úton-útfélen, joggal. Csakhogy 2011 őszére végképp megváltozott a kép, a csapat koporsójába az utolsó szöget talán Cesc Fábregas verte be, aki nyáron elhagyta a klubot. Azóta az Arsenal már nem emlékeztet arra a csapatra, amelyet az elmúlt évtizedben megismertünk, a gördülékeny, egyérintős passzfocit mintha a múlté lenne. A védelem kabaréjeleneteket rendezett a San Siróban, Vermaelenék játékáról mindent elmond, hogy a hónapok óta formán kívül játszó Robinho két gólt lőhetett Szczesnynek. A támadásépítésért felelős Arteta és Rosicky fáradt öregembernek tűnt, egyedül Van Persie-ben volt élet - a San Siro-fiaskó után azonban nem csodálkoznánk, ha nyáron az Arsenal utolsó épkézláb játékosa is lelépne a süllyedő hajóról. Amit a ManU elleni 2:8 után még csak sejteni lehetett, az a Milan elleni 0:4 után szinte nyilvánvaló: a Wenger-féle Arsenal-modell megbukott.

Pedig a mai AC Milan nem éppen a Sacchi-féle csodacsapat, s még csak nem is Ancelotti szerethető old boy-klubja. Allegri az erőben hisz, a jelenlegi Milannál még az egyik legkreatívabb futballista (Boateng) is szabályos gladiátor, nem beszélve Ibrahimovicról, akiről az Arsenal védői többnyire csak lepattantak. A Milan taktikája - Ibrahimovic magára vonja az ellenfél hátvédjeinek figyelmét, majd a második hullámban érkező középpályásokat indítja - tökéletesen bevált az Arsenal ellen, s ha Antonini nem lenne falábú, vagy Pato nem bohóckodja el a helyzeteit, az olaszok akár nagyobb különbséggel is nyerhettek volna. "Csak azt sajnálom, hogy a hajrában néhány helyzetet kihagytunk, még jobb lett volna öt góllal győzni" - mondta a meccs után Allegri, a Milan mestere. Valóban, a Milan sok mindenben újat tudott mutatni egy olasz-angol összecsapásban: a hazaiak a párharcok döntő többségét megnyerték, emellett 4:0 után is támadásban maradtak. Mielőtt azonban a Milant kiáltanánk ki a BL fő esélyesévé, emlékezzünk az Udinese elleni hétvégi bajnokira, amelyen - bár Allegriék a hajrában 2:1-re megfordították a mérkőzést - a zebrák hatvan percen keresztül bolondot csináltak a Milan játékosaiból.

A nap másik találkozója is príma focit hozott, a szentpétervári futball- és korcsolyashow-t a Zenit nyerte 3:2-re a Benfica ellen. A meccs - amelyen Huszti Szabolcs csak a kispadon ült - főleg az oroszok második gólja miatt marad emlékezetes. Egy támadáson belül két csodálatos mozdulatot láttunk: az alapvonaltól Kerzsakov sarkalta vissza a labdát, majd az ötösön álló Szemak ugyancsak sarokkal pattintott a portugál kapuba. Még hogy az oroszokra csak az erőfoci jellemző!

(ktn)