2011.06.19., ktn

Véget ért az olasz bajnokság, következzen a csapatok értékelése, az elsőtől az utolsóig. Vigyázat, szubjektív!

Bajnok lett az AC Milan, Adriano Galliani pedig már Sacchi, Capello és Ancelotti méltó örököseként emlegeti a tavaly nyáron igazolt trénert, Max Allegrit. Az eufória érthető - a Milan 2004 óta először nyerte el a Scudettót -, de a hasonlat egyelőre túlzásnak tűnik. Tény, Allegri 2011-re masszív brigáddá gyúrta a Milant, a rossonerók a tavaszi idény tizenkilenc fordulója alatt csupán hét gólt kaptak. Ez már a nyolcvanas-kilencvenes évek aranykorát idézi, Thiago Silva személyében pedig megvan az új Baresi - más kérdés, hogy Ibrahimovicot nehéz Van Bastenhez, Van Bommelt pedig Gullithoz hasonlítani. A futballban azonban nem a szimpátia számít, az arculatot váltó Milan megérdemelten végzett az élen, gyengécske mezőnyben. A csapat (és az olasz klubfutball) jelenlegi erejét ugyanis a Bajnokok Ligája mutatta meg: a Milan nyolc meccsen csupán hét gólt lőtt a BL-ben, és már a legjobb tizenhat között búcsúzott.

Benítezzel két trófeát (olasz szuperkupa, klubvilágbajnoki cím), Leonardóval egyet (olasz kupa) nyert az Internazionale, a kék-feketék szurkolói mégsem ünnepelnek felhőtlenül. Máshoz szoktak, az Inter sorban ötször nyerte el a Scudettót, egészen mostanáig. A Mourinho alatt kivirágzó játékosok közül idén többen is csődöt mondtak: Maicón robotból zombivá vált, Sneijder beleszürkült a mezőnybe, Milito pedig félelmetesebb volt a kispadon ülve, mint a pályán. Egyedül Eto’o érdemel feltétlen dicséretet (53 meccs, 37 gól), a kameruni bebizonyította, hogy centernek jobb, mint jobbhátvédnek.

Hamsík-Lavezzi-Cavani: az ellenfelek hátán a hideg futkosott, ha meghallotta ezt a három nevet. Főleg a támadótriónak köszönhető az a bravúr, amelyre Nápolyban a Maradona-korszak óta hiába vártak: a Napoli attraktív, ötletes futballal feljutott a dobogóra. Ráadásul Cannavaróék hátul is jól betonoztak: a csapat a december és március között lejátszott tizenkét hazai tétmeccsén csupán egy gólt kapott. Az égszínkék csapat Walter Mazzarrival ősszel a BL üde színfoltja lehet.

Nem titok, a Focitipp tavasszal azért szorított, hogy az Udinese szerezze meg a negyedik helyet a bajnokságban. Imáink meghallgatásra találtak, a "friuli Barcelona" végül megváltotta jegyét a BL selejtezőjébe. Guidolin titka egyszerű, Katalóniából ismert: letámadás, labdabirtoklás, rövidpassz. Pluszban ott volt még a gólkirály Di Natale, valamint Samir Handanovic, aki a szezon során hat tizenegyest is kivédett! S akkor még nem szóltunk a csillogó chileiről, Alexis Sánchezről, aki a La Gazzetta dello Sport osztályzatainak átlaga alapján (6,73) a liga legjobbja volt, s akit a Barcelona ostromol. Most szólunk, oda való.

Róma fölött gyakran égszínkék az ég, de a Lazio szurkolói most inkább felhőket látnak: a csapat a hajrában bukta el a BL-indulás jogát az Udinesével szemben. Amire viszont büszkék lehetnek a Lazio szurkolói: Rómában játszott a szezon egyik felfedezettje, a brazil Hérnanes.

Újabb hektikus idényen van túl az AS Roma. Csak néhány epizód a szappanoperából: Ranieri idény közben távozott, a Donyeck agyonverte a gárdát a bajnokok Ligájában, Totti túllépte a 200 gólos álomhatárt a Serie A-ban. A jövőt leginkább meghatározó történés viszont az lehet, hogy a bostoni Thomas DiBenedetto személyében új, tőkeerős tulajdonos érkezett a klubhoz. Alighanem idén ez volt a legjobb hír a farkasok drukkerei számára.

Éppen ez hiányzott a Juventus szurkolói számára a 2010/11-es szezonban: egy jó hír. Helyette csak a megaláztatások sora. A Juventus hat döntetlent játszott az Európa Ligában, vagyis már a csoportkört sem élte túl. A Juventus 31 gólt kapott hazai pályán a bajnokságban - a Serie A csapatai közül a legtöbbet. S ami a legmegrázóbb: a Juventus 1991 óta először nem tudta kivívni a nemzetközi kupaindulás jogát a pályán elért bajnoki eredmények alapján. Most már nem kétséges, a Calciopoli megroppantotta az Öreg Hölgy gerincét, a Juventus a bundabotrány óta elveszítette identitását. Talán ősszel minden a helyére kerül, új stadionnal, a kispadon Contéval, a középpályán Pirlóval.

Önök szívesen dolgoznának egy olyan cégnél, ahol a főnök mindig mindent jobban tud? A könyvelés a kisujjában, a marketing a vérében, s még a kávét is ő főzi a legjobban. A Palermo futballklubja éppen egy ilyen vállalatra emlékeztet. Maurizio Zamparini pszichoterrorja megtette hatását: Miccolit és Delio Rossit sikerült elüldöznie a klubtól, Pastorének pedig tavasszal még a futballtól is elment a kedve. Zamparini az olasz futball rosszabbik arca: lehet, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években még így mentek a dolgok, de már 2011-et írunk.

A szezonkezdet előtt súlyos sérülést szenvedett Stevan Jovetic, a Fiorentina ékköve, ráadásul a lilák október végéig a doppingvétség miatt eltiltott Adrian Mutura sem számíthattak. Ilyen csapások még egy sztárklubot is megviselnének, nemhogy a Fiorentinát. Az eredmény: szürke játék, középmezőny, kilencedik hely.

A 2010/11-es idény során a Genoa összesen 56 millió eurót költött új játékosokra, ebből azonban a pályán semmi sem látszott, Rafinha nyolcmillió euróért téblábolt a jobb oldalon, Chico ötmillióért ült a kispadon. A szezon legemlékezetesebb meccse a Roma elleni bajnoki volt, amelyen a Genoa 0-3-ról fordított a Marassiban. Szép volt, tán igaz sem volt, a találkozóra a szurkolók eddig a Genoa csodálatos feltámadásaként emlékeztek, a rendőrség értékelése ennél szikárabb: "bundagyanús mérkőzés".

A Genoával szemben a Chievónak 3,5 millió is elég volt ahhoz, hogy megragadjon a középmezőnyben. A szezon meccse megvolt Veronában is: novemberben a lovagok 2-1-re legyőzték az Intert, ennél többet nem is akarhattak idén.

A Parma vezetői a szezon kezdete előtt a nemzetközi kupaindulásról ábrándoztak, de hamar kiderült, hogy a reális cél a kiesés elkerülése. Ezt végül a bajnoki hajrában ki is vívta a csapat, s ezért főleg a Juventustól érkezett különítménynek jár a piros pont: Giovinco és Amauri is hét-hét gólt szerzett az idény során.

46 ponttal zárta a szezont a Catania, ami klubrekordot jelent a csapat számára az élvonalban. A szicíliaiak szinte lekopírozták a tavalyi idényüket: akkor Szinisa Mihajlovics érkezett szezon közben a kieső helyen álló csapathoz, majd a sikeres tavasz után elhagyta a gárdát. Most Diego Simeone volt a klub megmentője, fél év után azonban az argentin edző is távozik a városból, így minden kezdődhet elölről.

A Cagliari a második fordulóban 5-1-re verte az AS Romát, azután azonban nem sokat hallottunk a szárdokról, még Matri kölcsönadása sem viselte meg nagyon a csapatot - leszámítva, hogy Matri a Juventus színeiben két gólt lőtt Szardínián...

Fekete-fehér címer, közepén egy csikóhallal, a Cesena hamar közel került a szívünkhöz. Az újonccsapat ráadásul látványos focival rukkolt elő, főleg ősszel. Giaccherini, Ceccarelli és Parolo személyében remek futballistákat ismertünk meg - utóbbi még a Squadra Azzurrába is beverekedte magát. A szurkolók is kitettek magukért: az udinei Di Natalét például megtapsolták a lecserélésekor, miután duplázott Cesenában.

Azt tartják, hogy az olasz bajnokságban 40 pont kell a biztos bent maradáshoz. A Bologna ezt a tervet már 29 forduló alatt teljesítette, a hátralévő meccseken így kedvére szundikálhatott. Akinek ez tetszik, szavazzon Beppe Signori egykori csapatára. A mi voksunk inkább Marco Di Vaióé: a 34 éves focista 16 gólt lőtt a bajnokságban, ami a csapat összes találatának 46 százaléka.

Causio, Conte, Materazzi - csak három azon híres futballisták közül, akik Leccében születtek. A piros-sárgák mai játékosairól biztos nem neveznek el majd utcát Leccében, de az újonccsapat - erőn felül teljesítve, vérrel-verejtékkel - csak kiharcolta az élvonalban maradás jogát.

Tavaly nyáron a Bajnokok Ligájára készült a Sampdoria, idén a Serie B vár a genovai csapatra. A szezon zárása botrányosra sikerült, Komanék az utolsó húsz bajnokijukon mindössze tíz pontot szereztek. A szurkolók egy részénél tavasszal elfogyott a cérna, arra is volt példa, hogy a huligánok elfoglalták a csapatbuszt, halálos fenyegetéseket intézve a játékosokhoz. A Sampdoria egy dologban még reménykedhet: ha a bundabotrányban érintett Atalantától elveszik a B ligában szerzett aranyérmet, a Sampdoria akár maradhat is a legjobbak között.

Tizenkettedszer esett ki az első osztályból a Brescia, amely ősszel az 54. idényét kezdheti meg a Serie B-ben, tovább növelve szereplési rekordját a második vonalban. A Brescia jelenleg nem Serie A-szintű csapat, s tudták ezt a szurkolók is: a gárda meccseire - a sztárcsapatok látogatásait nem számítva - átlagosan öt-hatezer szurkoló váltott jegyet.

Szőrén-szálán eltűnt a tavalyi Bari, amely lendületes kontrafocijával kellemetlen perceket okozott a legnagyobbaknak. Most csak a csapat szurkolói éltek át kellemetlen perceket, megváltást jelentett számukra az utolsó sípszó. A déliek csupán 24 pontot szereztek - ez az utóbbi öt szezon leggyengébb teljesítménye volt a Serie A-ban.

(ktn)