2011.04.28., ktn

BL-elődöntő

Real Madrid-Barcelona. Kábé egymilliárd ember várta a nagy csatát, a Bajnokok Ligája elődöntőjének első meccsét. Ahol a Barcelona 78 százalékban birtokolta a labdát. És ami után a semleges nézők között 90 százalék volt a csalódottak aránya.

Futball, háború

A társadalomtudományok szerint a sport - azon belül is leginkább a futball - nem más, mint a háború modernkori, szimbolikus formája. Az ellenségekből ellenfelek lesznek, a cél pedig már nem a másik megsemmisítése, hanem "csupán" a legyőzése. A szurkolók persze néha vért kívánnak, de valójában mindenki - beleértve a profi futballistákat is - tudja, hogy mindez csak színjáték. Ahol többnyire maga a futball a legfontosabb.

Mintha azonban mindez nem lenne érvényes a nagy derbikre. A Genoa-Sampdoria mérkőzéseken évek óta több vért látunk, mint gólt; a Roma-Lazio meccsekből rendszeresen tömeghisztéria kerekedik, a pályán és a lelátón egyaránt; s nem kevés olyan fogcsikorgatós angol rangadóra is emlékezhetünk a közelmúltból, amelyek inkább hasonlítottak pankrációra, mint labdarúgásra. Lassan Spanyolország, a játékos futball szerelmeseinek szerelme is megfertőződni látszik. Hogy mi zajlik egy Bilbao-Real Madrid meccsen? Politikai állásfoglalás futballmezbe csomagolva, baszkok kergetnek madridiakat, miközben a közönség vérben forgó szemmel gyűlölködik. Embervadászat. A sorhoz idén csatlakozott a futballvilág csúcsderbije, a Real Madrid-Barcelona mérkőzés is. A mélyben, a zsigerekben feszülő indulatok felszínre törtek, a bajnokság, a spanyol kupa, a Bajnokok Ligája csak díszlet maradt. A két csapat első BL-elődöntőjében majdhogynem a labda is az volt.

Sunyiság, Sergio Ramos a neved!

A Real Madridtól az őszi 0:5 után - ismerve José Mourinho filozófiáját - nem is vártunk mást, mint amit kaptunk. A blancók hazai pályán is 0:0-ra játszottak, egy pillanatig sem tűnt úgy, hogy a madridiaknak halvány esélyük volna a gólszerzésre. Ehhez a Barcelona is hozzáadta a magáét, Josep Guardiola csapata talán még sosem játszott olyan óvatosan, mint ezen a szomorú estén. Mert ez tényleg szomorú este volt, amelyen a legnagyobb világsztárok többségétől semmit sem kaptunk.

Egyszerűen szégyen volt, amit például Sergio Ramos művelt, a Real Madrid védője egyetlen alkalmat sem mulasztott el, hogy könyököljön, talpaljon, taposson, rúgjon - többnyire sípszó után. (Sunyiság, Sergio Ramos a neved!) De említhetnénk a Real bal oldali bekkjét, Marcelo is nagyon igyekezett, már ami a sportszerűtlenséget illeti. Ezúttal a Barcelona üdvöskéit sem ajnározhatjuk, a gránátvörös-kékek sem hülyék, tudták, hogy egy kis színészkedéssel a Mourinho által felheccelt madridiakból könnyen ki lehet hozni a legrosszabbat. Ráadásul ezúttal a játékvezető is partner volt abban, hogy a buli elfajuljon. Wolfgang Stark azonnal kiállította Pepét talpalásért, ami a meccs számos jelenetét látva erősen vitatható ítéletnek tűnik.

Mi a baj a Real Madriddal?

Szögezzük le, a Barcelona teljesen jogosan nyerte meg a mérkőzést. A katalánok 78 százalékban birtokolták a labdát, s csak nekik jutott eszükbe futballozni. De a szánk íze valahogy így is keserű. S akkor mit mondjunk a Real Madridra? Mourinho alighanem ezzel a kerettel soha nem fogja tudni legyőzni a Barcelonát. Egy-egy meccsen, mint a spanyol kupa döntője, talán igen, de a bajnokságban, vagy egy ilyen párharcban szinte reménytelen a helyzete. A Real Madrid futballistáinak többségéből hiányzik az, ami a Chelsea vagy az Inter kulcsembereiben megvolt: a tökéletes taktikai fegyelmezettség. A hideg fej. A hiszti kevés.

"A legnagyobb világsztárok többségétől semmit sem kaptunk", "A labda majdhogynem díszlet volt" - írtuk néhány sorral feljebb. Merthogy ott volt a pályán Lionel Messi, a nagy kivétel, aki rúgott két gólt a Bernabéuban. Az elsőhöz még kellett Afellay remek elfutása és pontos centerezése (a csereként beállt holland már ezért megérte a rá költött hárommillió eurót), a másodikhoz pedig éppen arra volt szükség, hogy a barcelonai Busquets elálljon az útjából - a madridiakat simán kicselezte. Mindahányat. És ezzel a Barcelona fél lábbal már a BL döntőjében érezheti magát. Csalódott semlegesként ehhez csak annyit fűznénk hozzá: megérdemelten.


(ktn)