Mourinho még sosem volt ilyen boldog

Mourinho még sosem volt ilyen boldog

, ktn

A csatát a Barcelona nyerte, a háborút José Mourinho.



A Barcelona-Internazionale párharc során Európa két topcsapata találkozott egymással, de nagyon nehéz csak a futballról beszélni. Egyfelől azért, mert az odavágó előtt a Barcelona játékosai ezer kilométert buszoztak, vagy mert a visszavágó előtti éjszakán a katalán szurkolók az Inter játékosainak szállodájánál tartottak dzsemborit. Másfelől a főszereplők lélektani hadviselése miatt: José Mourinho "megszállottsággal" vádolta a Barcelonát, a katalánok viszont poklot ígértek a Camp Nouban. Nem véletlen, hogy a szociológia szerint a futball nem más, mint a háború szimbolizált formája.

Legfőképpen mégis azért nehéz az elemzés, mert a játékvezetők mindkét meccsen döbbenetes hibákat vétettek - főleg a Barcelona kárára. S bár Motta kiállítása egészen elképesztő volt, megértjük a katalánok drukkereit is, hiszen a bírók a Meazzában egy tizenegyest, a Camp Nouban pedig egy gólt vettek el kedvenceiktől - pillanatokkal a lefújás előtt. Mielőtt azonban összeesküvést kiáltanánk, idézzük fel: tavaly a Barca jutott erősen vitatható körülmények között a fináléba a Chelsea-vel szemben. A tizenegyesek Londonban elmaradtak, a világ körforgása pedig ezúttal a Barcelonát parancsolta a sötétebbik oldalra.


A taoista kitérő után vessünk egy pillantást a statisztikákra. Amelyek hihetetlen barcelonai fölényt mutatnak, a lövési kísérletektől kezdve (15:1) a labdabirtoklásig (76:24). A legszembetűnőbb mégis a passzok számában mutatkozik meg: a Barcelona játékosai 555, az Inter focistái csupán 67 alkalommal passzolták egymáshoz a labdát a szerda esti mérkőzésen. Hogy ezt plasztikusabbá tegyük: az olaszok nagyjából másfél percenként hajtottak végre egy (azaz 1) sikeres átadást a meccs folyamán.


555 passz helyett a Barcelona drukkerei jobban örültek volna 2 aprócska gólnak. Csakhogy Josep Guardiola újra alulmaradt a José Mourinhóval szembeni taktikai csatában. A Barcelona játékosai tanácstalanul tili-toliztak az Inter védőfala előt, cselt Messin kívül senki sem vállalt, s mélységi beindulást is csak egyszer láttunk tőlük (Messi ívelt, Bojan melléfejelt). Érthetetlen az is, hogy a hazaiak miért csak a 87. percben próbálkoztak először távoli lövéssel.


Érthető viszont José Mourinho öröme: "Ez volt életem legszebb veresége. Még akkor sem örültem ennyire, mint amikor a Portóval megnyertem a Bajnokok Ligáját. Akkor már félórával a meccs vége előtt tudtam, hogy győzni fogunk, most viszont minden az utolsó pillanatban dőlt el" - fogalmazott a portugál edző. S miközben sokan Guardiola Barcelonáját a valaha volt legjobb csapatnak, Lionel Messit pedig a legjobb futballistának tekintik, José Mourinho egyre közelebb kerül ahhoz, hogy minden idők legjobb edzőjeként emlegessük.


Mourinho hamincnyolc év után juttatta ismét a legrangosabb európai kupasorozat döntőjébe az Intert (1972-ben a nerazzurrik kikaptak az Ajaxtól), s ő lehet a futballtörténelem harmadik trénere Ernst Happel és Ottmar Hitzfeld után, aki két különböző csapattal is BL-győzelmet szerez (mindez érvényes döntőbeli ellenfelére, Louis van Gaalra is). Egyelőre azonban fürdőzik az elődöntőbeli sikerben. És nemcsak szimbolikusan: a lefújás után a pályán ünneplő vendégek hideg zuhanyt kaptak, miután valaki beindította a stadion öntözőrendszerét (hiába, a Barcelonánál sem minden tökéletes).


Szó, mi szó: a Barcelona és az Internazionale között tényleg háború zajlott. Amit José Mourinho nyert meg.


A nap játékosa: Julio Cesar


Az első félidő végén talán a BL-sorozat legnagyobb védését mutatta be, amikor ujjheggyel kitolta Messi nyesését a jobb kapufa mellől. Ha az Inter akkor gólt kap, aligha jut tovább.

(ktn)


*****

További cikkek a rovatban

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

, Kiss Tibor Noé

Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok

Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.

Tovább

Prémium párizsi

, Kiss Tibor Noé

Prémium párizsi

Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?

Tovább

Angol gólokban tobzódunk

, Kiss Tibor Noé

Angol gólokban tobzódunk

Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.

Tovább

Kékre verték Rómában a kékeket

, Kiss Tibor Noé

Kékre verték Rómában a kékeket

A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.

Tovább

Újhullámos olasz klubfoci

, Kiss Tibor Noé

Újhullámos olasz klubfoci

Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!

Tovább

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

, Kiss Tibor Noé

Guardiola egyik legnagyobb győzelme?

Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.

Tovább

Totális német futballblama

, Kiss Tibor Noé

Totális német futballblama

A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.

Tovább

Isztambulban a füldugó sem segített

, Kiss Tibor Noé

Isztambulban a füldugó sem segített

A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.

Tovább

Az ember, aki fut

, Somos Ákos

Az ember, aki fut

A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…

Tovább

Majdnem le lettünk

, Kiss L. László

Majdnem le lettünk

Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.

Tovább