2008.04.06., kosaa

Arsenal-Liverpool 1-1

Helyszíni tudósítás

Milyen trükkel lehet élőben megnézni egy angol bajnokit? Hogy fest Peter Crouch élőben? Mit éreztek tegnap az Arsenal szurkolói a Liverpool elleni hazai iksz után? Olvasson tovább.

LONDONI KÉPGALÉRIA >>>

Szombat, sportnap

Szombaton minden a sportról szólt Londonban. A Victoria pályaudvaron már reggel egymással pacsizó West Bromwich- és Portsmouth-drukkerekbe botlottunk, akik a Wembleybe igyekeztek az FA-kupa elődöntőre, de tegnap rendezték a Grand National elnevezésű lóversenyt is, amit az előzetes becslések szerint összesen 600 millióan láttak a világon. "Mellesleg" volt még egy Arsenal-Liverpool rangadó is az Emirates-ben. Mi az utóbbin jártunk.

Segítséget NE kérjünk

Igaz, előtte egy kis kitérő szükséges a Picadilly Circus-re a Hülye Turistákat Lenyúló Ügynökség-hez a 175 fontért megvásárolt belépőnkért. A metróaluljáróban lévő irodában kiderül, hogy nem igazi jegyet kapunk, hanem egy más nevére szóló bérletet. Így már érthető, miért magyarázza a pult mögött álló úriember, hogy hol és hogyan tudunk a kis műanyag kártyával bejutni a stadionba, közben azt is érzékeltetve, hogy lehetőleg NE kérjünk segítséget a stadion alkalmazottaitól.

Jó napot, Mr. Ratschunda vagyok!

Így egy bizonyos Mr. Ratschunda nevében sikerül megnéznem a meccset. Útbaigazítást természetesen nem kérek: hülyén nézne ki, ha az "éves bérletemmel" a kezemben a szezon vége felé azt sem tudnám, hol a helyem. A 175 font egyébként rablás, hiába magyarázza az emberünk, hogy ez „market price": egy bajnokira ebben a szektorban (a kapu mögötti alsó karéjban) 46-55 fontért árulnak jegyeket. Még néhány adalék a londoni árakhoz: Cesc Fabregas "dedikált" meze 130 fontba kerül, egy általános iskola udvarán megnyitott ideiglenes parkolóban pedig egy hely 20 font.

Beckham örök

A metrón kiderül, hogy David Beckham örök, akadnak, akik a manchesteri hetes mezébe bújva igyekeznek az Emirates-be. Rajtam kék, Brighton & Hove Albion feliratú sapka van, ami senkit sem zavar. Nagyjából olyan ez, mintha Pénzügyőr-sálban üldögélnék a B-középben egy Fradi-Dózsán.

Lovasrendőrnők, mexikói mezszponzor

Lézengenek persze Liverpool-drukkerek is az utcákon, de velük sem foglalkozik senki. Ahhoz képest, hogy a vendégek végül négy szektort töltöttek meg a stadionban, az utcán sehol nem lehetett nagy tömegben találkozni velük. A kezdés előtt még körülnézek a stadion környékén. Az utcák lezárva, rengeteg gyerek, idős korú szurkoló, többen mankóval jönnek a meccsre. Csak néhány forgalomirányító rendőrrel találkozom. És lovasrendőrökkel - mindnyájan nők. A meccsnek egyébként külön szponzora van, egy mexikói távközlési cég. Erőteljes a kampányuk: egy nagy vörös kanapén dögös bombázó virít a társaság színeibe öltözve, mély dekoltázzsal. Körülötte fotósok hada.

Arsenal: sűrű menetrend

A meccs előtti félóra már a ráhangolódásé. A stadion kivetítőin a korábbi rangadók góljait játsszák vissza, majd nyilatkozatok következnek. Arséne Wenger még a szerdai Guardianban mondta azt, hogy a következő tizenkét nap "pályafutása legfontosabb időszaka lesz". Valóban sűrű a menetrend: a szerdai BL-meccs után ismét a Liverpool az Ágyúsok ellenfele, aztán kedden megint (BL), jövő vasárnap pedig a Manchester United vár a csapatra.

Pennant, te homoszexuális!

Végre a meccs is elkezdődik. Karnevál-hangulatnak nyoma sincs, nagy a tét: vajon versenyben maradnak-e az Ágyúsok a bajnoki címért? A mellettem ülők szerint ez kötelező. A csapat ehhez képest elég gyatrán kezd, így a 15. perc táján felhangzó "Come on Arsenal!" már inkább az elégedetlenség, mint a biztatás kifejeződése. Különösen Pennantot tartják nehezen a hazai védők. A közönség úgy vezeti le indulatait az angol szélsőn, hogy egyszerűen lebuzizza: amikor nála van a labda, az egész stadion "Ashley's boyfriend! Ashley's boyfriend!" kiáltásokban tör ki.

Crouch és a hidegzuhany

A félidő vége felé aztán felpörög egy kicsit az Arsenal, a közönség is lelkesebb lesz, de Crouch gólja hidegzuhanyként érkezik. A válogatott csatár egyébként élőben még magasabbnak tűnik, mint képernyőn keresztül, és szinte hihetetlen, hogy ezzel a testalkattal még cselezni is tud. Pedig az ember inkább azt várná tőle, hogy egyszer csak darabokra esik. Az Arsenal szurkolói is tartanak tőle: Crouch megelőzését minden esetben hangos taps jutalmazza. A szünet csendes anyázással telik, röpködnek a "Fuck!" ragozott alakjai. Így a vendégek "Liverpoool! Liverpoool!" skandálására sem érkezhet más válasz, mint hogy "Fuck Mersey side! Fuck Mersey side!".

It's so fucking frustrating! It's over!

Aztán a második félidő elején Bendtner visszahozza a reményt, Wenger beküldi az addig pihentetett Hlebet és Adebayort is, és innentől a Pool már tényleg csak a döntetlen megtartásáért küzd. Ez sikerül is Benítezéknek, három napon belül másodszor játszik egymással 1-1-et a két csapat. Ez dráma az Arsenal számára: a csapat szerdán nehéz helyzetbe került a Bajnokok Ligájában, szombaton pedig a bajnoki álmoknak is lőttek. A tömeg gyorsan oszlik, de mögöttem egy öregember még percekkel a lefújás után is csak azt kiabálja, hogy "It's so fucking frustrating! It's so fucking frustrating!". Aztán egy haverja lehiggasztja, "It's over. It's over." - valóban úgy tűnik, a szezonnak vége az Arsenal számára.

Csak a Portsmouth szurkolói örültek

Visszavisszük az aluljáróba a bérletet,a miért plusz ötven fontot fizettünk. Csinos kis sorba kell beállni, az identitás-hamisítás nagyipari méretekben zajlik, előttem két német srác adja vissza kártáyáját - Mr. Smith vagy Mr. Jones vagy valaki más kártyáját, mindegy. A Victoria felé menet ismét belefutunk a Portsmouth-drukkerekbe, akik boldogan hagyják magukat fényképezni. Nekik legalább van okuk örömre.


(kosaa)
*****