2008.03.28., kosaa

Helyszíni tudósítónk a VIP-szektorból nézte végig a Brazília-Svédország barátságos meccset. Nem ájult el az Emirates hangulatától. Képgalériával.

Képgalériánk a mérkőzésről

"Nem értem, mi ilyenkor megőrülünk!"

Török barátom csodálkozó tekintettel néz körül a tömegben, ahogy lassan araszolunk a metróállomás felé. Persze nem nehéz elképzelni, milyen lehet Isztambul utcáin mondjuk egy Fenerbahce-Galatasaray rangadó után, ehhez képest itt valóban "nem történik semmi", az esőben mindenki szeretne a lehető leghamarabb hazajutni. Igaz, ez "csak" egy barátságos svéd-brazil volt.

Három órával korábban sem volt ez másképp: az Emirates felé tartó szerelvényen ülve még abból is vajmi keveset lehetett érezni, hogy itt egyáltalán meccs készül. Aztán ahogy az ember kilépett a Highbury-Islington állomás kapuján, már kérdezősködnie sem kellett, merre van a stadion, elég volt beállni az odaigyekvők közé. Még jó, hogy a Holloway Roadnak buszsávja is van, a tömeg aligha fért volna el a járdán. A szolidáris buszsofőrök meg dudaszó nélkül soroltak be inkább az autók közé. A kocsmák, gyorséttermek természetesen tömve, előttük csapatokban a cigarettázók.

Színek, zászlók, emberek

Az Arsenal-szurkolók most is piros-fehérbe öltöztek, de a legtöbben azért mégis brazil színeket viselnek magukon. Csak itt-ott tűnik fel néhány kék-sárga arcfestést viselő szurkoló, de ők elenyésző kisebbségben vannak. Úgy tűnik, London brazil vendégmunkásain kívül az angolok is inkább a dél-amerikai csapat felé húznak, "svéd angolt" alig láttunk, „brazilt" annál többet. Sokan viszont saját nemzetük zászlait hozták el, így láttunk iránit, koreait, oroszt, ecuadorit is - egy Londonban rendezett svéd-brazil meccsen nincs is ebben semmi meglepő.

Sosem jártunk a Highburyben, de az Arsenal egykori stadionjának hangulatát Nick Hornbyt olvasva sokszor elképzeltük már. Ehhez képest az Emirates stadion azért csalódás. Persze szép, új, kívül-belül csillog-villog, kényelmesek a párnázott ülései, de a régi Highburynek biztosan volt valami saját atmoszférája, ami ebből a létesítményből hiányzik.

ABBA a VIP-ben

Bár Nagy-Britanniában szinte minden nap találkozunk a terrorveszély miatti kemény biztonsági intézkedésekkel, a beléptetésnél semmilyen ellenőrzés nincs, még a hátizsákomat sem nézik meg. Gyakorlatilag bármit bevihettem volna. Hatvanfontos jegyünk van, ennyiért már a VIP-részlegre is beengednek, ahol koktél, és karneváli öltözetet viselő hölgyek várják az úri közönséget, a színpadon latin ritmusok szólnak, a meccs után pedig egy ABBÁ-t idéző zenekar is előkerül.

Aztán a kezdés után hamar kiderül, hogy a sznobságnak van egy hátránya. A VIP-szektorban ülni egyáltalán nem praktikus, ugyanis a meleg klubhelyiségből sokaknak csak lassan akaródzik kijönniük, így az első húsz percben folyamatosan emberek járkálnak az orrunk előtt. Maradhattak is volna a melegben: odabent kétméterenként plazmatévék lógnak a falakon, és Arsenal-csomagolásban kínálják a hot-dogot és a sült krumplit.

Dungát anyázták

Az Emirates végül megtelik (a hangosbeszélő szerint 60 021-en vagyunk), és a hatása alá vonja az embert. Ehhez persze kell rengeteg brazil is, akik végig szurkolják, éneklik, táncolják a kilencven percet (igaz, tőlünk nem messze egy negyvenes úriember szinte végig Dunga anyázásával volt elfoglalva). A brazil szakvezető egyébként meglehetősem feszültnek tűnt, szinte végig a kijelölt terület szélén állt, és onnan kiabált be játékosainak.

Ez annyiból érthető, hogy a meccset a sédek vették komolyabban. A laikus szurkoló számára legalábbis úgy tűnt, ők igyekeznek jobban megszervezni saját játékukat, és jobban "odatették" magukat, míg a brazilok inkább csak olyan "egyet majd csak bekotrunk" alapon támadgattak. Végül Isaksson kapus óriási hibája kellett ahhoz, hogy Pato a kapuba ívelje a neki ajándékozott labdát. Valljuk be, ezen kívül elég eseménytelen volt a találkozó, leszámítva némi hullámzást a lelátón.

A végén még megnézzük az angol válogatott vergődését a franciák ellen az egyik tévén, aztán kimegyünk az esőbe, ahol a brazil érzelmű szurkolók V-betűket mutogatva fényképezik egymást, de azért a svéd szimpatizánsok sem tűnnek nagyon letörtnek. Majd jön a csöndes araszolás a metróállomás felé, ami Isztambulban bizonyára teljesen más hangulatban zajlik ilyenkor.

(kosaa)


*****