2008.03.23., ktn

Olaszország, 30. forduló

Tanári futballal rukkolt elő a Juventus a Giuseppe Meazza stadionban az Inter ellen. A semleges szurkolók és a Roma nagy örömére - ismét nyílt a bajnoki versenyfutás Olaszországban.

Az Inter megúszta a kiütést

Hányszor és hányszor átkoztuk el idén a Juventus játékát, sablonosnak és erőtlennek minősítve a Zebrák fociját. Del Pieróék aztán hét közben játszottak egy katasztrofális gól nélküli döntetlent Empoliban - ilyen előjelekkel fordultak rá a 206. Derby d'Italiára.

A Giuseppe Meazza stadionban aztán a Juventus egyszerűen lefutballozta a pályáról az elképzelés nélkül játszó Intert. A torinóiak a második félidőben hatalmas szívvel és látványosan fociztak, és akár le is léphették volna a Nerazzurrikat. A hajrában például Del Pierónak és Trezeguet-nek kis híján sikerült a saját közönsége által is kifütyült, bakit bakira halmozó Burdissót az öngyilkosságba kergetnie egy akció során hat oda-vissza passzal. Végül a torinóiak 2-1-re győztek, de az eredmény az Inter számára volt hízelgő. Roberto Mancini együttese egyébként utoljára tavaly áprilisban kapott ki hazai pályán a bajnokságban.

Pluszpontosok: Camoranesi, Sissoko és Del Piero

A meccs előtt győzelmet ígérő Claudio Ranieri elsősorban Mauro Camoranesit és Momo Sissokót dicsérte - nem véletlenül. A mali származású póklábú középpályás minden labdát megszerzett, a copfos szélsőtől pedig lehetetlen volt azokat elvenni. Roberto Mancini viszont megtalálta a magyarázatot a csapat gyenge szereplésére: az Inter hosszú távon nem bírja el, hogy a csapat fele folyamatosan hiányzik sérülés miatt. Való igaz, a Juve ellen Cambiasso, Vieira, Dacourt, Samuel és Cordóba nélkül kellett kiállnia a meccsre a milánói csapatnak.

Torinói részről egyedül Alessandro Del Piero volt kissé szomorú. A támadó hiába futballozott pazarul, Roberto Donadoni ezúttal sem hívta meg a Squadra Azzurra keretébe (az olaszok Spanyolország ellen játszanak szerdán). Pinturicchiót csak az vigasztalhatta, hogy az Inter ellen beérte a klub örökranglistáján eddig vezető (és 1989-ben tragikus autóbalesetben elhunyt) Gaetano Scireát - mindketten 552 hivatalos mérkőzést játszottak a Juventus mezében.

Jön a Roma, jöhetne Giovinco

A Juventus győzelmének ezúttal Rómában is örültek, ugyanis így a Roma az Empoli ellen kiszenvedett hazai győzelmével megközelítette a címvédőt: az Inter előnye négy pontra olvadt a Farkasokkal szemben. A kiesés ellen küzdő Empoliban ismét nagyot alakított Sebastian Giovinco: a 21 éves tehetség lőtt egy hatalmas kapufát és egy gólt is. Csakhogy a másik oldalon Tonetto Totti sarkalása után megszerezte első Serie A-találatát a Roma mezében, Panucci pedig a sokadik sorsdöntő fejesgóljával tette boldoggá a fővárosiak szurkolóit.

Visszatérve Giovincóra: a Juventusnál talán jobban tennék, ha vele próbálnák meg megoldani az irányító-problémákat a csapatnál, ahelyett, hogy Diegóra, Van der Vaartra vagy éppen Saviolára vadásznának. A bombaformában játszó futballista lenne a legolcsóbb megoldás a számukra, lévén Sebastian Giovinco a Juventus játékosa, és csak kölcsönben szerepel az Empolinál.

Gilardino, az örök vesztes?

A negyedik helyért folytatott élethalálharcban a Milan és a Fiorentina is egyaránt 1-0-ra győzött. Keservesen. A Violák majd egy órán át emberelőnyben játszottak hazai pályán a Lazio ellen, de csak egy hajrában elért Pazzini-góllal tudták kiharcolni a győzelmet. Járhattak volna rosszabbul is, ha még 0-0-nál a Freyt helyettesítő szerb Avramov nem védi ki elképesztő bravúrral Bianchi közeli bombáját.

A Milan egy félidőnyi töprengés után nekirontott a Torinónak, és egy gólvonalról bepasszírozott góllal végül el is hozta a három pontot a szomszédból. A gól egyébként hűen jellemezte Alberto Gilardino idényét is. A formán kívül játszó csatár a Comunaléban is csak csetlett-botlott, de a győztes gól előtt remekül, szinte a földön ülve cselezte ki Fontana kapust, majd gurított mellette az üres kapu felé. Ezer százalékig megharcolt érte, de még ez a találat sem lett az övé: Natalit megelőzve végül Pato pöckölte a hálóba a labdát a gólvonalról.

Az alsóházi esélyeket továbbra is kár lenne latolgatni: a hátsó hetes csapatai között mindössze hat pont a különbség, ami nyolc fordulóval a zárás előtt alatt szinte semmiség. Hogy miért? Mert a legutóbbi öt meccsén a Cagliari 10, az Empoli viszont csak 1 pontot szerzett.


(ktn)
*****