2008.01.06., focitipp.hu

Atlético Madrid

Piros-fehér csíkos mez egy matrac miatt. Aranykor a Real Madrid árnyékában. Egy szélsőjobbos elnök luxuskurvák és orosz maffiózók társaságában. Az Atlético Madrid nem mindennapi futballklub.

Matracot vegyenek!

A klubot 1903. április 26-án három baszk diák alapította, mintegy az Athletic Bilbao madridi megfelelőjeként. Erre utal a csapat eredeti neve is: Athletic Club de Madrid. Az első mezük kék-fehér volt, csakúgy, mint a bilbaói testvércsapaté, de 1911-től kezdve piros-fehér csíkos mezben és kék nadrágban léptek pályára. A színváltásra állítólag azért került sor, mert akkoriban a piros-fehér csíkos ágymatracokat nagyon olcsón gyártották, néhány ügyes varrónő pedig könnyen pólót varrt a matracokból. Nem csoda, hogy a csapat első beceneve "A matracosok" lett.

Egy másik verzió szerint a klub elnöke, Juanito Elorduy 1911-ben Angliába utazott, hogy a Blackburn Roverstől vásároljon kék-fehér szereléseket, de mivel ott nem járt sikerrel, ezért a Southampton csapatától szerzett piros-fehér csíkos dresszeket. Vett is rögtön két garnitúrát: egyet a Bilbaónak, egyet pedig az Atléticónak. Bilbaóban örültek az új szerelésnek, Madridban viszont ragaszkodtak a kék nadrághoz.

Munkásnegyedtől az ötcsillagos stadionig

Az első pályájuk a várostól délre elhelyezkedő munkásnegyedben volt (Ronda de Vallecas). 1919-ben egy hírközlési vállalat épített egy stadiont az Athleticnek, ami Estadio Metropolitano de Madrid nevet viselte. A klub ezt a 35 800 nézőt befogadó stadiont 1966-ig használta, majd elköltözött. Az új stadiont eredetileg Estadio Manzanaresnek nevezték, majd később a híres klubelnök előtti tisztelgésül Vicente Calderón lett az aréna mindmáig hivatalos elnevezése. A stadiont 2003-ban az UEFA ötcsillagosnak minősítette: Európában további 27 stadion (többek között a Santiago Bérnabeu, a San Siro és az Old Trafford) részesült ilyen kitüntetésben.

Athleticből Atlético

A húszas években háromszor nyerték meg a Campeonato del Centrót (Közép-Spanyolországi bajnokság), aminek következtében 1928-ban felkérték őket, hogy szerepeljenek a Primera Divisiónban. A polgárháború során a madridiak nyolc futballistája meghalt, ezért a klub 1939-ben egyesült a légierő csapatával. Ekkoriban Ricardo Zamora volt az edző, a csapat pedig 1940-ben és 1941-ben is spanyol bajnoki címet szerzett. 1941-ben aztán Franco megtiltotta, hogy a csapatok külföldi neveket használjanak: a gárdát azóta nevezik Atlético Madridnak.

Az aranykor

Egy másik legenda, Helenio Herrera nevéhez fűződik a következő két bajnoki cím (1950, 1951). Ezután következett klub legjobb időszaka, ami az Atlético pechjére egybeesett a Real Madrid aranykorával is, így a Matracosok a „verhetetlen" Real mögött többnyire a Barcelona ellen harcoltak az ezüstéremért. A hatvanas években aztán összejött három kupagyőzelem az Atléticónak, 1962-ben pedig a Kupagyőztesek Európa Kupáját nyerte meg a klub. A döntőben a Hidegkuti Nándor által edzett Fiorentinával találkoztak. A májusi döntő 1-1-es döntetlent hozott, de az újrajátszásra - a szokásoktól eltérően - nem két nap múlva, hanem szeptember 5-én került sor. Ezen a spanyolok 3-0-ra kiütötték az olasz csapatot. A győztes gárdát José Villalonga irányította, aki a Madinabeytia - Rivilla, Calleja, Ramirez, Griffa, Glaria, Jones, Adelardo, Mendonca, Peiro, Collar összeállításban küldte pályára fiait a Fiorentina ellen. Duplázhattak is volna a madridiak, de az egy évvel későbbi döntőben a Tottenham lefutballozta őket (1-5).

Vereség a BEK-döntőben, győzelem az Interkontinentális kupa fináléjában

Szomorú tény az Atlético szurkolói számára, hogy csapatuk aranykora egybeesett a Real Madrid nagy sorozatával. A királyi gárda 1954 és 1980 között 18-szor lett bajnok, az Atléticónak ez négyszer sikerült ebben az időszakban. Jelzi a csapat erejét, hogy az 1973-as bajnoki címüket követő évben bejutottak a BEK-döntőbe. Ott azonban az a Bayern München várt rájuk, amely éppen az Atlético ellen kezdte meg a hároméves európai uralkodását (1974-76 között a német csapat lett a BEK-győztes). Az első meccsen 1-1-es döntetlen született, de két nappal később a bajorok 4-0-ra kiütötték a spanyolokat. Mégsem maradt trófea nélkül abban az évben az Atlético: megnyerte ugyanis az Interkontinentális kupát az argentin Independente ellenében (0-1, 2-0). A BEK-győztes Bayern nem vállalta a szereplést, így az UEFA a döntő másik résztvevőjét delegálta a döntőre. Az elvesztett döntő után aztán már egy bizonyos Luis Aragonés volt a csapat edzője.

Az Aragonés-érák

Luis Aragonés jelenleg a spanyol válogatott szövetségi kapitánya, de korábban azonban már négyszer volt az Atlético edzője, összesen 15 szezonban. Ez idő alatt mindössze egy bajnoki címet (1976), viszont három kupát (1985, 1991, 1992) nyert a csapattal. 1986-ban harmadszor is KEK-döntőt játszhatott az Atlético, de az akkori szovjet-kirakatcsapat, a Dinamo Kijev alaposan elpáholta a döntőben a spanyolokat (0-3).

A botrányhős klubelnök

1987-ben Jesus Gil lett a klub elnöke, aki hírhedt volt szélsőjobboldali nézeteiről. No, és arról is, hogy az ő regnálása idején költöztek olasz és orosz maffiózók Marbella városába, melynek polgármestereként tevékenykedett. Nyílt titok volt, hogy köze van a kábítószer-kereskedelemhez, és nem vetette meg a luxusprostikat sem. Rengeteg pénzt költött játékosokra. Leigazolta például a portugál Paulo Futrét, aki itt élte fénykorát (162 meccsen 38 gólt szerzett). A siker azonban csak nem jött, és Gil évente cserélte a nevesebbnél nevesebb edzőket: Cesar Luis Menotti, Ron Atkinson, Javier Clemente, Tomislav Ivic, Francisco Maturana és Alfio Basile is mindössze egy szezont töltött Madridban.

Gil: 15 év, egy bajnoki cím

1996-ban aztán megjött a várva várt siker: Radomir Antics bajnoki címet szerzett az Atléticóval. A klub történetének kilencedik (és mindezidáig utolsó) aranyérme ez. Abban a csapatban játszott többek között Kiko, Lubomir Penev, Diego Simeone, Caminero és Milinko Pantics. Az újabb aranykor azonban mégsem érkezett el, sőt, később két évet a másodosztályban is lehúztak (2000-2002). Gil 2002 áprilisáig tudta egyenesben tartani karrierjét, akkor azonban lemondatták a polgármesteri címéről, és 28 évre eltiltották a közszerepléstől. 2004-ben agyvérzésben meghalt.

A 2004-es feljutás óta a hetedik helynél jobbat nem szerzett az Atlético Madrid a Primera Divisiónban. 2007 nyarán ráadásul elment a 24 évesen is a klub legendái között számon tartott csapatkapitány, Fernando Torres. Az Atléticónál azonban kinyitották a pénzeszsákot, hiszen a vezetőség leigazolta Diego Forlánt, Luis Garciát, Simao Sabrosát és Jose Antonio Reyest is.

Elfeledett Atléticósok

Hugo Sanchez a Real Madrid ikonja, de sokan nem tudják, hogy európai pályafutását a kisebbik madridi csapatban kezdte meg. Négy szezont töltött itt, és 1985-ben 19 találattal gólkirály lett. Ugyanezt a címet nyerte el Chritian Vieri is 1998-ban, aki mindössze egy évet játszott Spanyolországban, de abban az idényben 24 góllal (24 meccsen) mindenkit megelőzött a góllövőlistán. Az Atlético magyar kapcsolata Szusza Ferenc nevéhez kötődik, aki az 1981/82-es szezonban irányította a csapatot. A gárda idény végén nyolcadik lett, Szuszát nem tartóztatták.

TÉNYEK

Hivatalos név: Club Atlético de Madrid
Ország: Spanyolország
Város: Madrid
Alapítás éve: 1903
Klubszínek: piros-fehér-kék
Stadion: Vicente Calderón
Férőhely: 54 851

Sikerek

Bajnokság: 9-szeres bajnok (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996)
Kupa: 9-szeres győztes (1960, 1961, 1965, 1973, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996)
Nemzetközi sikerek: KEK-győztes (1962), BEK-döntős (1974), UEFA-kupa elődöntős (1965, 1998, 1999)


A Híres futballklubok sorozat cikkei >>>

(kl.focitipp.hu)


*****