2007.11.14., anfield.focitipp.hu

Ian Rush-interjú

Ian Rush minden idők legeredményesebb liverpooli játékosa, összesen 346 gólt lőtt a Vörösök mezében. Volt angol bajnok (ötször), nyert FA-kupát (háromszor), Ligakupát (ötször), BEK-et (1984-ben), s volt európai aranycipős is (1984-ben, 32 góllal). A Liverpool hivatalos weboldalán közölt interjúból szemezgettünk.

25 évvel ezelőtt négy gólt lőtt az Evertonnak a Goodison Parkban a liverpooli derbin. Hogyan emlékszik vissza arra a délutánra?
Nagyon elevenen él bennem az a meccs. Emlékszem, Bob Paisley (a Liverpool akkori edzője - a szerk. megj.) odajött hozzám, és azt mondta, 50-60 éve senki sem lőtt mesterhármast a derbin. Ez nem olyan dolog, amit csak úgy a meccs előtt mondanak az embernek, az ő szájából is kissé furcsán hangzott - biztos tudott valamit, amit én nem.

Attól kezdve az Everton mumusa lett: összesen huszonöt gólt lőtt a Stollverkosoknak.
Azt kell mondanom, akkor éreztem magam igazán magabiztosnak, amikor az Everton ellen játszottam. Nehéz megmagyarázni, hogy miért, de ahányszor pályára léptem az Everton ellen, mindig biztos voltam abban, hogy gólt szerzek. És szinte mindig Kevin Ratcliffe és Neville Southall volt az ellenfelem a derbiken, akikkel együtt fociztam a walesi válogatottban. Nagyszerű játékosok voltak, nekem mégis remekül ment ellenük.

És igaz az, hogy a "négygólos meccs" után az evertonos Ratcliffe vitte haza?
Igaz. Akkoriban el voltam tiltva a vezetéstől, úgyhogy a meccs után Kevin vitt haza. Egy kicsit furcsa volt, mert magammal vittem a labdát, és megkértem arra, hogy írassa alá az Everton játékosaival. Ő persze nem rajongott az ötletért. Ahogy a kocsijához mentünk, több szidalmat kapott az Everton drukkereitől, mint én. Nem akarták elhinni, hogy miután négy gólt lőttem nekik, ő még hazavisz engem.

A négy gól történetét megénekelték a liverpooli drukkerek, része lett a "Poor Scouser Tommy" című himnusznak.
Még ma is éneklik a szurkolók, s még mindig lúdbőröztető élmény hallani.

Amikor a Chester csapatából az Anfield Roadra került, megfordult egyáltalán a fejében, hogy a klub legeredményesebb játékosa lesz?
Nem. Azt gondoltam, hogy kipróbálom magam, s ha nem leszek elég jó a Liverpoolnak, akkor visszamegyek a Chesterbe. De nagyjából három hónap után rájöttem, hogy maradni fogok.

Pedig el akarta hagyni a Liverpoolt.
Adtam magamnak két évet arra, hogy bekerüljek a Liverpool kezdőcsapatába. Az első liverpooli idényemben a szezon utolsó hét meccsén pályára léptem, de csak azért, mert Heighway és Johnson sérült volt. Amint felépültek, megint a tartalékok közé kerültem. Úgyhogy azt mondtam az edzőnek, Bob Paisley-nek: el akarok menni az Anfield Roadról. Paisley azt mondta: Rendben, fiam, elmehetsz, de a mellőzésed okát magadban keresd: nem vagy elég önző! Senkit sem érdekel, hogy hogyan játszol, ha nem lövöd a gólokat, márpedig anélkül nem kerülhetsz be a kezdőcsapatba. Akkor azt mondtam magamban: majd én megmutatom neked, hogy tudok én gólokat is lőni!

Játszott Kenny Dalglish, Peter Beardsley és Robbie Fowler oldalán. Sokak szerint a Dalglish-Rush páros volt az angol liga történetének legjobb csatárduója. Egyetért ezzel?
Gyakran megkérdezik tőlem, hogy ki volt minden idők legjobb liverpooli játékosa, és én mindig azt felelem: Kenny Dalglish. A pályán annyira jól megértettük egymást, hogy a meccsek alatt nem is volt szükségünk szavakra. Kétségkívül Kenny volt az, akivel a legszívesebben játszottam együtt.

Egy Manchester United elleni meccsen döntötte meg Roger Hunt rekordját, aki 286 gólt lőtt a Liverpoolban. Milyen érzés volt?
Apám nagy Liverpool-drukker volt, és Roger Hunt volt a példaképe, szóval megdönteni „Sir Roger" rekordját egészen különleges érzés volt számomra.

Melyik a legkedvesebb liverpooli élménye?
Az 1986-os kupadöntő nagy esemény volt az életemben. Az volt az első és az egyetlen alkalom, amikor a Liverpool duplázott, ráadásul ősi riválisunkat, az Evertont győztük le. Az első félidő után még egygólos vesztésre álltunk, de végül 3-1-re nyertünk. Gyerekként mindig arról álmodtam, hogy az FA kupa döntőjében én lövöm a győztes gólt, s azon a meccsen végül kettőt sikerült rúgnom.

Gerard Houllier gyakran hozza fel példaként Ian Rusht, amikor azt állítja, hogy a csatároknak is védekezniük kell.
Igaza van. Ha a csapatod elveszíti a labdát, azonnal hátvéddé kell változnod. Egyszer megkérdezték Sammy Lee-t, hogy ki volt minden idők legjobb liverpooli hátvédje: Hansen, Lawrenson és még ki? Nem, válaszolta Sammy Lee, Ian Rush volt a legjobb hátvéd. A csatárok többsége ugyanis csak arra összpontosít, hogy gólt szerezzen. Lőnek, fejelnek, és aztán leállnak. Az igazán jó csatár viszont azonnal visszazár, abban a pillanatban védekezni kezd, amint elvesztette a labdát. Megváltozik a feladata: onnantól kezdve ő az első számú hátvéd, akinek meg kell akadályoznia az ellenfelet abban, hogy áthozza rajta a labdát.

Névjegykártya

Teljes név: Ian James Rush
Születési dátum: 1961. október 20.
Nemzetiség: walesi
Magasság: 182 cm
Poszt: csatár

Pályafutás (bajnoki meccsek/gólok)
1979-80 Chester City 34/18
1980-87 Liverpool 224/139
1987-88 Juventus 29/12
1988-96 Liverpool 245/90
1996-97 Leeds Utd 36/9
1997-98 Newcastle 10/0
1998-99 Wrexham 18/0
1999-2000 Sydney Olympic 2/1

Válogatottság/gól: 78/28

(anfield.focitipp.hu)


*****