Tömeggyilkosok a manchesteri védelemben
„Menj, és nyírj ki valakit." Rio Ferdinand, Vidics és Wes Brown beszélget. A United Magazin nyomán.
Mindig is középső védők akartatok lenni?
Wes Brown: Azóta, hogy egyszer hátraküldtek védekezni, igen.
Nemanja Vidics: Kissrácként mindig csatár akartam lenni. De túl béna voltam hozzá. Egy nap odajött az edző és azt mondta: Menj, és játssz a védelemben, nyírj ki valakit!
(Mindhárman nevetnek)
Brown: Na ne! Egy tömeggyilkossal játszom együtt!
Rio Ferdinand: Régen leginkább középpályást játszottam, persze néha csatárt is, mert melyik gyerek nem akar gólokat rúgni? Viszont amikor 14 éves lettem, az edzőm hátraparancsolt a védelembe. Utáltam. De hát azóta is ott játszom, most meg már szeretem is ezt a szerepkört.
Kaptok rá esélyt az edzésen, hogy ismét csatárt játszhassatok?
Ferdinand: Nem emlékszem ilyesmire.
Brown: Nem, egyáltalán nem kapunk lehetőséget.
Ferdinand: Az edzések komolyak, szóval nincs sok időnk a hülyéskedésre meg szerepcserékre. Előre le vannak osztva a pozíciók, nem engedik, hogy szórakozzunk... Sajnos.
Kik voltak a példaképeitek?
Vidics: A Crvena Zvezda volt a mindenem. 1991-ben megnyerték a BEK-et, sok jó játékos szerepelt abban a gárdában. Amikor még serdülő voltam, még csatár szerettem volna lenni, ezért azokat tiszteltem, akik gólokat szereztek. Vagyis a középpályásokat és csatárokat. Nem igazán érdekeltek a védők. Be kell vallanom, sosem volt példaképem a védők közül. Dejan Szavicsevicset és Robert Prosineckit imádtam.
Ferdinand: Gyerekként mindig azokra a játékosokra nézünk fel, akik meccseket tudnak nyerni a góljaikkal. Maradonát, Gascoigne-t és John Barnes-t szerettem - hihetetlenül technikásak voltak. Később Franco Baresire figyeltem fel. A legjobbak egyike volt.
Brown: A Manchester Unitedből Danny Wallace és Gary Pallister játéka fogott meg leginkább. Aztán még ott volt Tony Adams is az Arsenalból. A legnagyobb kedvencem azonban Paul Ince volt. Állandóan le-föl zakatolt a pályán, méterekről csúszott be. Azt imádtam benne, hogy nem félt odatenni magát.
Jellemezzétek egymást játékosként!
Brown: Háát...(nevet)
Ferdinand: (fejét csóválja) Ez egy rossz kérdés.
Vidics: Ez tényleg nagyon rossz kérdés.
Brown: Vida, amikor jöttél, még nem nagyon beszéltél angolul, ugye?
Vidics: Nem, de a csapatba így is gyorsan beépültem.
Ferdinand: Nem hagyjuk, hogy bárki kívülállónak érezze magát.
A csatárokat szokás ajnározni. A védőket szerintetek is lebecsülik?
Ferdinand: Nem, vagy legalábbis nálunk nem így van. Nincs jobb érzés egy meccs végén, mint amikor nem kapott gólt a csapat.
Brown: Ha 2:1-re nyerünk, a meccs után hazamegyek és azon gondolkodom, azt az egy gólt hogyan kerülhettük volna el.
Vidics: Akkor is védekezhetsz jól, ha közben több gólt is kapsz.
Mennyire fontos a jól működő belső védelem?
Brown: Nagyon fontos, hogy jó legyen a kapcsolat köztük. Rio és Nemanja az utóbbi időben összeszoktak és látszik, hogy egymás gondolatait is ismerik már. Ha Rio megy a labdáért, akkor Nemanja visszahúzódik és arra figyel, hogy az üresen maradó területet védje.
Vidics: Fontos, hogy beszéljünk a másikhoz.
Brown: Igen, de arról is szól a történet, hogy figyelj a másik mozgására, vagy kitaláld, hogy mit fog legközelebb csinálni. Nálunk az a jó, hogy én, Heinze és Silvestre bármikor be tudunk szállni.
Ki volt idén a legnehezebb ellenfeletek?
Ferdinand: Adebayor.
Brown: Nekem is ő.
Ferdinand: Ő okozta számunkra a legtöbb gondot. Jól mozog és ügyes a labdával. Az Arsenal elleni, őszi meccsünkön remekül játszott.
Brown: Nagyon jó játékos.
Vidics: Én minden meccs előtt arra gondolok, az aktuális ellenfelem a világ legjobb csatára. Ha ez lebeg a szemem előtt, jobban játszom. Mert ha úgy állok hozzá, hogy könnyű dolgom lesz, akkor túl lazává válok.
Ferdinand: Igen, azt hiszem, ez jó megközelítés. Ha úgy gondolkodsz, „ez a srác béna", vagy „túl van sztárolva", akkor nehéz délután elé nézel. Ha nagyképű vagy, akkor hamar pofára esel. Egyszerűen nem engedheted meg magadnak az ilyen hozzáállást, mert mindig ott van mögötted valaki, aki kész a helyedbe lépni.
[A United Magazine nyomán]
(fs.focitipp.manchester)
*****
További cikkek a rovatban
Conte, Simeone és az NB I-es nyilatkozatok
Nem mondhatni, hogy a BL csoportkörének utolsó fordulójában túl nagy izgalmakat kellett volna átélniük a szurkolóknak. A PSG megőrizte a csoport első helyét, a Roma megelőzte a Chelsea-t, kiesett az Atlético. Kábé ennyi.
Prémium párizsi
- Bajnokok Ligája
- Neymar
- Dani Alves
- Edinson Cavani
- Chelsea
- Manchester United
- PSG
- Bayern München
- Juventus
- Barcelona
Fiatal futballsztárok repítik a PSG-t, bekövetkezik a generációváltás az európai topfutballban?
Angol gólokban tobzódunk
Megint az angolok… A Manchester City a bombaformában lévő Napolinak rúgott négy gólt idegenben, a Tottenham futballsulit tartott a BL-címvédő Real Madridnak.
Kékre verték Rómában a kékeket
A Bayern München és a PSG biztosan ott lesz a legjobb tizenhat között a Bajnokok Ligájában, de szinte biztosan továbblép majd a Roma, a Chelsea, a Manchester United és a Barcelona is.
Újhullámos olasz klubfoci
Az idei szezon eddigi legjobb BL-meccsét játszották Londonban: Chelsea–Roma 3:3. Gólzápor két olasz edzővel a kispadon!
Guardiola egyik legnagyobb győzelme?
Újra az angolok voltak a főszereplők a Bajnokok Ligájában: rangadót nyert a Manchester City, idegenben állította be a BL-rekordot a Liverpool, a címvédő otthonából rabolt pontot a Tottenham.
Totális német futballblama
- Bajnokok Ligája
- Európa-liga
- Borussia Dortmund
- 1. FC Köln
- Hertha BSC
- Bayern München
- Hoffenheim
- RB Leipzig
A héten mind a hat német csapat veszített a nemzetközi kupaporondon. A legnagyobb bukás a Bayern Münchené, Ancelottit menesztették.
Isztambulban a füldugó sem segített
A lipcsei játékosok nem bírták a fülsiketítő zajt Isztambulban, könnyen nyert odahaza a Napoli és a Sevilla, Cristiano Ronaldo örök.
Az ember, aki fut
A képzés lehet akármilyen licenszes, akárhány műfüves pályán zajló és akárhány milliárd TAO-ból megfinanszírozott. Egyetlen gyönyörűen megtervezett, jó elgondoláson alapuló és rendszerben gondolkodó elmélet sem "csinál" olyan focistákat, mint Vardy, aki azt az egyet képviseli, ami nélkül semmit sem…
Majdnem le lettünk
Csütörtök este megnéztem az Arsenal hazai meccsét a Köln ellen. Ötven percig azt gondoltam, nem kellett volna, mert annál, amit láttam, pontosabban, amit a gépből olykor kínos óvatossággal fölpillantva észleltem, még a dolgozatjavítás is gyümölcsözőbb.