2006.11.15., focitipp.hu

Alex Ferguson első hivatalos manchesteri meccsén csapatával 2:0-s vereséget szenvedett Oxfordban. Az akkori csapat öt játékosa nyilatkozik a mesterről: Ferguson a kezdetekben sokat kiabált, de a recepcióst és a mosónőt is ugyanúgy tisztelte, mint a focistákat.

1986. november 8-án a Manchester United az Oxford United ellen játszott idegenben. John Aldridge és Neil Slatter góljaival a jelenleg az angol ötödosztály (Nationwide Conference) listavezetőjeként vitézkedő Oxford United kettő-nullára győzte le a vörös ördögöket, alaposan elrontva ezzel az Aberdeentől igazolt Alex Ferguson első meccsét a ManU menedzsereként. Az alábbiakban öt játékos nyilatkozik az akkori csapatból, arról, hogy milyen volt Ferguson az első hónapokban.

Arthur Albiston

Nagyon kis pálya volt az oxfordi, és az egész angol sajtó ott volt az első meccsén. Az Oxford a Manchester ellen olyan volt, mint Dávid Góliát ellen. A fotósok már a pályára menet vadul fotózták őt, és azt hiszem a sajtó azt akarta, hogy a sztori kedvéért veszítsünk - persze sikerült is a „bravúr". Egy rossz széria kellős közepén voltunk, Ron Atkinsont éppen kirúgták. Fergusonnak azon a délutánon nem volt szerencséje, mert a legjobb játékosaink közül jó páran sérültek voltak - Bryan Robson, Gordon Strachan, John Sivebaek és Norman Whiteside mind hiányzott. Amikor átvett bennünket, hátulról negyedik helyen tanyáztunk, az idény végére viszont tizenegyedikek lettünk. Időre volt szüksége, hogy átvegye az irányítást.

Frank Stapleton

Egy péntek reggelen érkezett meg, majd mindenkivel elbeszélgetett az edzőpályán. Nem akarta egyből megmondani, hogy mit hogyan kellene csinálnunk - egyszerűen annyit akart, hogy lendüljünk bele és hozzuk el a három pontot. Nem is ő választotta ki a csapatot, hanem a tartalékcsapat edzője. A menedzserek tudják, hogy egyik pillanatról a másikra nem lehet a szokásokat átformálni. Betartotta a fokozatosság elvét. Az edzések sem változtak, viszont elérte, hogy a csapat egy bizonyos módon játsszon: hátulról építkezve, a labdát megjáratva, majd megtartva, egy abszolút európai stílust honosított meg. Lassan vette át az irányítást, ahelyett, hogy gyors tűzoltást csinált volna, ezért lett később olyan sikeres. Bár, úgy láttam, először meglepte a feladat súlya. Szerintem, nem fogta fel az elején, hogy mekkora fába vágta a fejszéjét.

Clayton Blackmore

Már tudtunk róla egy s mást, mert Gordon Strachan korábban játszott az irányítása alatt és figyelmeztetett bennünket, hogy Ferguson miket művelt az Aberdeennél. Nagyon jó eredményeket ért el Skóciában, megtörve a Rangers-Celtic hegemóniát. Nem tudtuk, hogy ez a csapatnak vagy inkább az edzőnek volt köszönhető, de a csapatot mindig ő állította össze. Strachan azt mondta, hogy nagyon keményen fegyelmez és meg kell, hogy mondjam, tartottunk tőle rendesen. Félelmetes híre volt, nem is csalódtunk benne, kegyetlenül meghajtott minket minden edzésen. A kezdet kezdetén lefektette a szabályokat, nagyon szigorú volt, viszont fair is. Engem az fogott meg leginkább benne, hogy ha jól játszottál, bent tartott a csapatban. A rengeteg siker és a velejáró pompa ellenére egyáltalán nem változott meg - bár legalább már nem kiabál annyit, de csak azért, mert sokkal többször nyer a csapata!

Peter Davenport

Először egy kicsit idegesnek tűnt. Megtörte a Rangers-Celtic uralmat Skóciában és szerintem azt gondolta, ha majd Angliában is megteszi ugyanezt az Everton-Liverpool kettőssel, a United lesz a legjobb. Igaz, hogy ez a két csapat volt a két fő rivális, de szerintem Ferguson is meglepődött azon, hogy mennyi olyan csapat van az angol elsőosztályban, akik bárkit képesek legyőzni. A Manchester United leginkább önbizalomhiányban szenvedett - hiába voltak világklasszisaink, és hiába tudtunk bárkit megverni, egyszerűen nem állt össze a kép. Próbálta a saját filozófiája szerint átalakítani a klubot, ez időbe telt, de azt érezni lehetett, hogy hihetetlen becsvágy hajtja. Az edzésmódszerei eléggé hasonlítottak Brian Cloughnak a metódusaira. Sok öt az öt ellen, rövid és pörgős elem volt benne, magas tempójú edzőmeccsekkel kiegészítve. Taktikai szempontból az ellenfélről nem sokat mondott, sokkal inkább azzal törődött, hogy mi hogyan játszunk majd.

Jesper Olsen

1984-ben kerültem a klubhoz, akkor, amikor Gordon Strachan is az Aberdeentől ideigazolt. Amikor Sir Alexet kinevezték, Gordon viccelődött: „Elhagytam az Aberdeent, csak hogy végre távol legyek tőle, erre megint ő lett a főnököm!" Ferguson egyből lenyűgözött. Világos tervvel állt elő és tudta, hogyan fogja visszavezetni a Unitedet Anglia és Európa trónjára. Egy fantasztikus személyiséget ismertem meg benne, egy nagyszerű és őszinte embert. Sir Alex számára a klub minden egyes alkalmazottja ugyanolyan fontosnak számított - a teát főző néni, a mosónő, a recepciósok, és így tovább. Mindenkivel tisztelettel bánt. Bámulatosan vezette a klubot, megvoltak az elképzelései és elvei, de bármikor bemehettél hozzá, ha beszélni akartál vele. Nagyon odafigyelt arra, amit mondtál, de a végén mindig ő hozta meg a döntéseket és vállalta ezekért a felelősséget.

1986.11.08.
A ManchesterUnited csapata az Oxford United ellen:
Chris Turner, Mike Duxbury, Arthur Albiston, Kevin Moran, Paul McGrath, Graeme Hogg, Clayton Blackmore, Remi Moses, Frank Stapleton, Peter Davenport, Peter Barnes. Csere: Jesper Olsen.

[Az uefa.com nyomán]

(fs.focitipp.manchester)


*****